gyengen

Nagyhéten is lehet – Nagytakarítás a tájházban

Fancsalszki Noémi

 

A tavasz, a természet újjászületése az embert is környezete megtisztítására, rendbe tételére készteti. Ezek a takarítási munkák részben a húsvétot megelőző nagyhéthez, a virágvasárnaptól nagyszombatig tartó időszakhoz köthetőek. A paraszti kultúrában ismert és jól bevált gyakorlat volt, és ma is elterjedt a húsvéti vagy tavaszi nagytakarítás fogalma, ez az ünnepre történő felkészülés rendkívül fontos része volt. (SZABÓ László 1989.) Nagyhéten[1] az asszonyok a szokásos takarítás és mosás mellett ekkor végezték a házon a javítást, tapasztottak, meszeltek, a döngölt föld padlót ilyenkor tapasztották újra, ágyneműt cseréltek és mostak. Vankóné Dudás Juli, akiről a Galgamácsai Tájház kapta a nevét, így ír erről: „A lányok mázolták, meszelték, tapasztgatták a falakat, a padot, mely az ablak alatt állt egész nagyhéten. Ez a padka földből volt, az ablak alatt, közvetlen a fal tövében.” (VANKÓNÉ Dudás Juli 1976. 111.)  Szabó László részletesen leírta, hogy a Tiszazugban a férfiak a nagyheti nagytakarítás idején „…otthon maradtak, mert a bútorokat ők mozgatták, hordták ki. Fennmaradó idejükben pedig a szerszámaikat, a kocsit, a hámot javítgatták, varrták, fényesítgették, hogy ha vendégségbe mennek a szomszéd faluba, vagy a tanyákról, szőlőkből bemennek a templomba, minden ragyogjon. … A férfiak házkörüli tevékenysége, otthonléte, a közös munka összehozta a családokat, ünnep előtt szinte közelítette a családtagokat egymáshoz.” (SZABÓ László 1989. 152.)

Az elmúlt időszak néhány hűvösebb napjától eltekintve érezhettük, hogy beköszöntött a tavasz. Az évnek ebben a szakában ideális esetben a tájházak a nyitásra készülődnek, arra, hogy újra megmutassák látogatóiknak a házakban lévő tárgyakat, értékeket, élettel telivé tegyék az épületet. Ennek a készülődésnek egyik fontos részét képezik a tavaszi nagytakarítással járó különböző feladatok.

Az új koronavírus miatt kialakult helyzetben sajnos, tájházaink is határozatlan ideig zárva tartanak. De ez alatt az időszak alatt is fontos, hogy gondoskodjunk a tájház épületéről, a kiállításról és a gyűjteményről, ne maradjanak gazdátlanul épületeink, portáink. A Magyarországi Tájházak Központi Igazgatósága cikksorozatot indít, amellyel célunk, hogy tanácsokat adjunk a zárva tartó tájházak számára, hogy mire figyeljenek oda, és milyen munkákat tudnak elvégezni ebben az időszakban.

Első cikkünkben műtárgyvédelemmel kapcsolatos tudnivalókat kívánunk megosztani a tájházak vezetőivel, gondnokaival, fenntartóival. Olyan tanácsokat, műtárgyvédelmi szakember nélkül is elvégezhető feladatokat gyűjtöttünk össze, melyeket a tájházak vezetői, gondnokai, de önkéntesei is megcsinálhatnak, munkájuk eredményeiben pedig már nemcsak maguk, hanem a remélhetőleg hamarosan újra kinyitó tájházak látogatói is gyönyörködhetnek.

A nagyheti szokásokhoz kapcsolódva hívjuk fel a figyelmet olyan munkákra, amelyeket ilyenkor feltétlenül ajánlatos elvégezni. Az első, amit a legkönnyebben megtehetünk, a rendszeres, heti többszöri szellőztetés. Ez egy olyan feladat, ami nem csak a tavaszi munkák között szerepel, hanem egész évben. Mivel a tájházakban már nem laknak, és ezek az épületek kiállítótérként funkcionálnak, fontos a benti levegő folyamatos cseréje. Ajánlott száraz, napos időben szellőztetni, illetve, ha a kinti hőmérséklet jelentősen eltér a bentitől, akkor célszerű rövid légcserét végezni. Az időszakos szellőztetés során a textileket tartalmazó szekrények, fiókok kihúzása is javasolt. A rendszeresen kinyitott ablakokra érdemes szúnyoghálót helyezni, mert ezzel megakadályozható a rovarok bejutása.

 Nagyhéten is lehet – Nagytakarítás a tájházban

1. kép Nyitott ablakok a Szent Vendel Domborműves lakóházban (FANCSALSZKI Noémi felvétele, 2018)

A szellőztetéshez kapcsolódik a szekrények, sublótok, illetve a felvetett ágyakban található textilek átmozgatása is. Ezzel felfrissülnek az egyes darabok, valamint, ha valamilyen kártevő bejutott a kiállított textilek közé, akkor ezek is kiszűrhetők és beavatkozhatunk, hogy ne történjen további károsodás.

A tájházakban leggyakoribb kártevőként a molyt és a különböző fakárosító rovarokat tartjuk számon. Molyok ellen javasolt a textileket tartalmazó szekrényekben molyriasztó elhelyezése, melyet ajánlott folyamatosan ellenőrizni, cserélni. Molyriasztóként alkalmazható levendulaolajjal megcsepegtetett, pamutvattával kitömött kisméretű vászonzacskó. Az elpárolgó illóolajat rendszeresen pótolni kell. (OROSZ Katalin 2019. 26.)

Nagyhéten is lehet – Nagytakarítás a tájházban

2. kép Vászonzacskók a textileket tartalmazó fiókban (KMELLÁR Viktória felvétele, 2018)

A fakárosító rovarok jelenlétét a fa tárgyakból kihulló, úgynevezett furatliszt jelzi. Ezeket a károsítókat különféle fertőtlenítési eljárásokkal lehet eltávolítani. A fertőzött tárgyakat minden esetben javasolt elkülöníteni a fertőtlenítés idejéig, hogy az a kiállítás többi tárgyát ne fertőzze tovább. A fertőtlenítési eljárásokhoz minden esetben szakember bevonása szükséges!

Nagyhéten is lehet – Nagytakarítás a tájházban

3. kép Furatliszt megjelenése a fa tárgyon (FANCSALSZKI Noémi felvétele, 2018)

Szintén fontos a tárgyak portalanítása és a takarítás, ami rendszeresen, egész évben végezhető tevékenység. Ilyenkor ajánlott pókhálózni, a tárgyakat letörölni, ezzel is biztosítva a tárgyak éllettartamának növelését. A portalanításnak azért van nagy jelentősége, mert a por számos olyan, szemmel nem látható, de a levegőben jelen lévő szennyezőanyagot tud megkötni, melyek a tárgyakat károsítják. A portalanítást száraz, puha ronggyal végezzük a bútorok, fa-, üveg-, kerámia eszközök és keretezett képek felületén. A döngölt földpadlót HEPA szűrővel ellátott porszívóval ajánlott felporszívózni, a sepregetést kerüljük. A bútorokat mozgassuk meg, alattuk és mögöttük is pókhálózzunk le, takarítsunk ki, illetve a bútorokat is töröljük át száraz, puha ronggyal. Földpadló esetén a bútorok lába alá helyezhetünk műanyag vagy plexilapot, hogy elkerüljük a bútor nedvesedését. A rongyszőnyegeket porszívózással tisztítsuk. A padló nedves tisztítását kerüljük, indokolt esetben jól kicsavart nedves ruhát lehet alkalmazni. A nagytakarítás részeként az ablakok tisztítására, illetve a nyílászárók áttörlésére is kerüljön sor. Ahogy annak a paraszti gyakorlatban is megvolt a hagyománya, ilyenkor is elvégezhető a tájház külső, belső meszelése.

Nagyhéten is lehet – Nagytakarítás a tájházban

4. kép Textil porszívózása (BERECZKI Ibolya felvétele, 2018)

Amennyiben további, tájházi műtárgyvédelemmel kapcsolatos cikket szeretne olvasni, ajánljuk a Tájházi TudásTár 2. Tájházaink megújítása – műtárgyvédelem a tájházakban című kiadványunkat.

http://tajhazigazgatosag.skanzen.hu/tajhazi-tudastar-2.html

 

Irodalom

MANGA János

1980 Nagyhét szócikk. Ortutay Gyula (főszerk.) Magyar Néprajzi Lexikon III. Akadémiai Kiadó, Budapest, 687.

OROSZ Katalin

2019 Tájházi kockázatkezelés. In: Fancsalszki Noémi (szerk.) Tájházi Tudástár 2. Tájházaink megújítása –műtárgyvédelem tájházi környezetben. Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre, 17-30.

SZABÓ László

1989 Az ünnepre való készülődés a Tiszazugban. Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. A kötet anyagát válogatta, szerkesztette T. Bereczki Ibolya – Gulyás Éva. Szolnok, 145-160.

https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_JNSZ_Kozl_46_neprajzi/?pg=146&layout=s

[Letöltés ideje: 2020. 04.07.]

VANKÓNÉ Dudás Juli

1976 Falum, Galgamácsa. Studia Comitatensia 4. Szentendre

https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_PEST_Studia_04/?pg=0&layout=s [Letöltés ideje: 2020. 04. 06.]

 

[1] Nagyhét: a húsvétot megelőző hét. Néhol csonka hétnek nevezik, valószínűleg a nagypénteki csonkamiséről. A csonkamise elnevezés viszont azért vált az egyházban is általánossá, mert a mise bizonyos részei nagypénteken elmaradnak és a pap az előző napon felszentelt ostyával áldozik. A nagyhét első napjai a tisztálkodás jegyében folytak: az asszonyok meszeltek, tapasztottak, mostak, takarítottak. A római katolikus falvakban az idősebb asszonyok ezeken a napokon sokfelé szigorúbb böjtöt tartottak. Némely család idősebb asszonyai csak egyszer ettek naponta. Egyik-másik vidéken a nagyhét első napjain vetették a kendert vagy a mákot. A reformátusok bűnbánó hétnek is nevezik. Sok helyen minden nap, gyakran naponta kétszer mennek ilyenkor a templomba. MANGA János 1980. 687.