Dunaszentbenedeki Tájház

A dunaszentbenedeki Tájház a szerencse háza. A benne lakók paraszti világfelfogása érintetlenül őrizte meg az utókor számára a XIX. század végi Dunaszentbenedek házformáját és lakberendezését. A tanya megőrizte a egy középparaszti gazdaság üzemszervezetét – a három osztatú, hosszú házat kamrával, pincével és színnel, a hozzá csatlakozó istállóval, valamint a külön álló disznóóllal és kúttal. Az udvart borostyánnal befutott hatalmas fák árnyékolják. A lakóház ajtaja a téglafallal szegélyezett tornácról nyílik. Az utca felőli szobát a gyönyörűen formált kemence uralja, a mellette lévő kicsiny falfülkében imakönyvek. Ezt a szobát a XX. század elejét jellemző bútorokkal rendezték be. A kalocsai bútorfestő központ legrégebbi darabja, egy kékre festett tulipános láda 1840-ből. A hátsó szobában a kemence mellé egy takaréktűzhely épült. A hátsó szobából egy kicsiny kamra nyílik. A gerendákról tésztákkal teli vászonzacskók lógnak. A korábbi szobák dísze, a kivetett komáromi láda a helyiség közepén a limlomok számára kapott helyet A kamrában, a pincében, a színben és az istállóban időszaki kiállításokra, vendégfogadásra és a gyerekek foglalkoztatására alkalmas tereket alakítottak ki.