Parajdi Tájház

Parajd a Sóvidéknek nevezett kistáj egyik központja, sóbányája barlangjáról egyre ismertebbé váló nagyközség. A tájház 120–130 éve épített boronaház, 2001-ben vásárolta meg egy műemlékvédő csapat, akik így a biztos pusztulástól óvták meg. A portán jelenleg kétodoros csűr, fásszín, nyári konyha, kerekes kút és árnyékszék található. A csűr igen rossz állapotban volt, ezért újjáépítettük az eredetivel teljesen megegyező formában. A csűr mögötti kis gyümölcsfás kertben a Kis-Küküllőből leágaztatott csatorna- patak csörgedezik. A háromhelyiséges ház érdekessége, hogy a második ház (szoba) a szokásostól eltérően a legnagyobb. A lebontott kemence helyett csikótűzhely áll, de megmaradtak beépített kályhacsempék, amelyek közül az egyik olyan, több mint 100 éves szolokmai dúccal készült, amelyet Dr. Kós Károly publikált Népélet és néphagyomány című művében. A füst a kályhacsövön ma is szabadon áramlik a padlástérbe, annak ellenére, hogy a háznak kéménye is van. A tető egyszerű szerkezetű, szarufákkal, kakasülővel, a szarufák a legfelső boronákra támaszkodnak. A harmadik helyiség a kamra, itt van a padlásfeljáró, az egyik sarokban a zöldségek tárolására készült kis verem található. A ház régi tulajdonosai meghaltak, az örökös, Nagy Imre (Kicsi) az egész építményt teljes belső berendezésével adta el (bútorok, fényképek, házi áldások stb.) A bútorok közül a karos padok és a „paraszt franciaágy” érdemelnek külön figyelmet. A ház különlegessége, hogy alkalmanként ma is lakják.

A tájház előzetes egyeztetés után látogatható.