Sárközi Tájház

Az 1863-ban épült ház a XIX. századi folyamszabályozások eredményeként meggazdagodott sárközi emberek ízlésvilágát, lakáskultúráját mutatja be.

Egy régi, fehérre meszelt, vert falú házban kapott helyet a tájház gazdag gyűjteménye. A ház legértékesebb része az eredeti tárgyakkal berendezett első szoba (a tornyos nyoszolya a gazdagon hímzett ágyneművel, a faragott, festett bútorok, a szemes kályha, a felvidéki üvegedények) és a konyha (az 1880-as évszámmal ellátott, festett kászli). A lakószoba értékes darabjai: az ágy melletti ringó és az elmaradhatatlan szövőszék. Megcsodálhatjuk a lányok, asszonyok viseletét a születéstől a halálukig, hiszen a magyar népviseletek közül a legrégebbi, legdíszesebb és a legdrágább anyagokból készült a sárközi. Az asszonyok ruhadarabjaikat hímzésekkel is díszítették. Ezen kívül különösen értékesek voltak a párnavég és jegykendőhímzések. A pincegalériában pedig a sárközi mintatár fazekas emlékanyaga kapott helyet. A kézműves ház pincéjében Zrínyi Miklós szódásüveg-gyűjteménye látható, udvarán gyöngyműhely működik.