A házat 1912-ben Elter Ferenc és Hock Anna építette, helyi építési hagyományoknak megfelelően. Az épület egyszintes, kelet-nyugati tájolású, hosszanti irányban az utcára merőlegesen épült, ezért hosszúháznak, azaz „Langhaus”-nak nevezik. Funkcióját figyelembe véve többgenerációs családi háznak tekinthető. Alapvetően vályogból épült, kivételt képez a téglából készült homlokzat és a hátsó vertfal. A ház 1945-től 60 éven át az Illés család tulajdonában volt. A véméndi önkormányzat 2007-ben vásárolta meg, 2008-ban a német kisebbségi önkormányzat szervezésében a helyi kultúrcsoport, a GJU tagjai és sokan a falu lakosai közül társadalmi munkában végezték a helyreállítási munkálatokat, így még abban az évben, június 14-én sor kerülhetett az ünnepélyes átadásra a Véméndi Falunapok keretében. A berendezési tárgyak, eszközök, viseletek mind eredetiek és önkéntes felajánlásból kerültek a Tájház tulajdonába. A működő tájház, mint múzeum és kulturális épület helyiségei: nemzetiségi múzeumszobák, pajtamúzeum, istállómúzeum, konyha, kemence, kiszolgáló- és raktárhelyiségek, vizesblokk.
Az épületben hagyományos épületszerkezetek találhatók. A homlokzati díszek több véméndi épületen is megtalálhatóak, mely azt sejteti, hogy ezeket az épületeket egyazon kőmíves készítette. A homlokzat oromfalán kettős sárkánydísz pálmával, csillagmotívum, illetve oroszlánpár található. A nyílászárók zsalugáteres, dúsan profilozott és díszített főképpen fenyő hagyományos ‘sváb’ nyílászárók, asztalosipari remekművek. Az épület helyiségei tükrözik a népi építészet hagyományait: tisztaszoba, kemence, nyári-konyha, tornác, présház, téglaboltozatú pince, pajta, istálló. A tájházban megtekinthetők a véméndi székelyek, felvidékiek és svábok történelmi anyagai, népművészeti használati tárgyai: szőttesek, népviselet, használati tárgyak, szentképek, mezőgazdasági eszközök. A berendezési tárgyak, eszközök, viseletek mind eredetiek és önkéntes felajánlásokból kerültek a Tájház tulajdonába.