Palotavárosi Skanzen

Tájházkereső

tájházak a Magyar Világörökségi Várományos Helyszínek Jegyzékén tájházak a Magyar Világörökségi Várományos Helyszínek Jegyzékén
közérdekű muzeális kiállítóhely közérdekű muzeális kiállítóhely
közérdekű muzeális gyűjtemény közérdekű muzeális gyűjtemény
működési engedéllyel nem rendelkező tájházak működési engedéllyel nem rendelkező tájházak
műemléki védettségű épületben működő tájház műemléki védettségű épületben működő tájház
tájházak helyi védelem alatt tájházak helyi védelem alatt
egyéb muzeális gyűjtemény egyéb muzeális gyűjtemény
Betűméret:

Palotavárosi Skanzen

Cím:
Magyarország
8000 Székesfehérvár
Rác utca 11.
Fejér megye

Kapcsolattartó neve: Gáspár Virág, Bertalan Erika

Telefon: +36 22315583

E-mail: titkarsag@szikm.hu

Web:
szikm.hu/latogatas/palotavarosi-skanzen/

Nemzetiség: magyar

közérdekű muzeális kiállítóhelyközérdekű muzeális kiállítóhely

A tízemeletes épületek árnyékában található skanzen múzeumutcája 1989-ben Európa Nostra-díjat nyert. Az egykor rácok által lakott terület épületeit felújították, többet múzeumként rendeztek be. A több száz éves, apró házakból és a szerb templomból álló műemlékegyüttes ma is a régi, rácutcai hangulatot árasztja. A Rác utca 11. számú házban 1988-ban "Palotavárosi emlékek, Székesfehérvár-­Palotaváros története és néprajza" című állandó kiállítás nyílt. A kiállítás bemutatja, hogy a lebontott Palotaváros a 18. század óta milyen szerepet játszott Székesfehérvár életében. A ház első szobáját és konyháját az eredeti bútorokkal rendezték be, a hátsó szobába Palotaváros történetéről és néprajzáról készítettek kiállítást. Bemutatják itt Palotaváros hagyományos társadalmi rétegeit, foglalkozási csoportjait, azok életmódját. Kiállításra kerültek a Palotavároshoz kötődő mesterségek (tobak, varga, csizmadia, cipész, szíjgyártó, csapó, szűcs, szűrszabó) szerszámai, céhemlékei is. A kiállítás negyedik helyiségében a Dietrich­kalaposműhely berendezése látható. Palotaváros híres kalapos dinasztiájának megalapítója az 1891-ben felszabadult Dietrich Ede volt, akit fia, István követett a műhelyben, amely korábban a Szömörce, majd a Csapó utcában működött egészen 1986-ig, amikor teljes felszerelése a múzeumba került.