Bátai Tájház

Báta, Tolna és Baranya megye határán fekvő zsáktelepülés. Keletről a Duna folyam és a Gemenci erdő határolja. A község területén találkozik egymással a Tolnai-sárköz síkja és a Dunántúli-dombsághoz csatlakozó Dél-Baranyai dombság. A falu református lakosságát a sárközi néprajzi csoporthoz, míg a katolikus lakosságát a geresdháti néprajzi csoporthoz sorolja a szakirodalom.

A vizek szabályozások előtt az életmódot a Duna, a Sárvíz és a Báta folyó valamint a dombvidékről eredő patakok határozták meg. A vadvizekben gazdag vidék eszményien alkalmas volt a halászat minden válfajának űzésére.  Az itt élők kisszerszámos halászok voltak. A szerszámok egy-két ember teherbírására voltak méretezve.  Az egyszerű, hármas beosztású, döngölt föld falú lakóházban berendezett Ősi mesterség a halászat Bátán állandó kiállítás a halászatból, napszámos munkából élő emberek életmódját és az egykor használatban volt halász szerszámokat mutatja be.

Bátai Tájház A táj átalakulása és a gazdálkodás változásai a 19. században Bátán állandó kiállítása a megváltozott gazdálkodás és az ennek következményeként átalakuló paraszti életmód tárgyi emlékeit őrzi. A tájház épületegyüttese a Duna szabályozása után meggazdagodott lakosság jellegzetes paraszti portáját: lakóházát teljes berendezésével, gazdasági épületeit valamint az állattartáshoz, földműveléshez, szőlőműveléshez használt munkaeszközöket mutatja be eredeti helyükön. A tájház leggazdagabb anyaga a textilgyűjtemény: a bátai katolikus és református lakosság viseletének szinte teljes skálája látható itt. Igen értékesek a lakástextíliák: a szőttesek, a hímzések, a csipkék. Gazdag az egyházi élettel, népi vallásos gyakorlattal kapcsolatos emlékanyag is.

Sárközi hímes tojás bölcsője Báta kiállítás látható a kézműves műhelyében, valamint ez a helyiség biztosít teret a mai hagyományőrzésnek. A foglalkozásokon a látogató megismerkedhet a viaszos tojásírással, a szövéssel, vászonhímzéssel, csipke-varrással.