Helytörténeti Gyűjtemény

Szigethalmi Helytörténeti Gyűjtemény

A Vágola Ház Története

A Vágola Család az 1800-as évek közepétől követhetően a Fehér megyei Gyúró községből származik. „Kisházas gazdaként” földműveléssel, szőlő és gyümölcstermesztéssel foglalkoztak, Saját szőlőterülettel és a hozzá tartozó pinceházzal rendelkeztek. Vágola Sándor /1855-1938/ a ház építője csizmadia mester volt Gyúrón. Felesége Kiss Zsuzsánna /1863-1948/ Csákvár községben született, házasságukból öt gyermek született, Imre gazdálkodó, Zsuzsánna szülésznő, Mária kereskedő, Károly kazánházi gépész, Ferenc a kádár mesterséget tanulta ki.

Az 1900-as évek elején a filoxéra járvány következtében tönkrement szőlőt Gyúrón eladták – és új helyet keresvén – a Csepel szigeti Szilágyi telepen /Mai Szigethalmon/ vásároltak földterületet. Egy meglévő telekvásárlási szerződés szerint 1913-as keltezéssel a telek már Vágola Károly és Koncz Anna nevén szerepel.

Ez a ház 1916 és 1921 közötti években épült. Zsaludeszkák közé vályogot döngöltek. A ház egy része alá először pince készült. Az épület egy szobából, konyhából és félig nyitott tornácból állt, előkert nélkül közvetlenül az utca vonalában építve. A kerítés egyszerű léckerítéssel és kapuval készült. Ezzel egy időben indult a szőlőtelepítés és fokozatosan a gyümölcsfák ültetése. Ekkor ássák a ma is működő kutat.

A II. világháború a falut sem kímélte, a repülőtér és a repülőgépgyár /későbbi Csepel Autógyár/ közelsége miatt 1944 nyarán több alkalommal bombatámadások és légi harcok zajlottak a falu közelében. 1945-ben Vágola Sándor fia Vágola Károly /1888-1975/ folytatja a gazdálkodást. Nyugdíjba megy és végleg letelepül az akkori Horthyligetre. Kisebb átépítést végeznek a házon, a veranda beépítésével és a kamra kialakításával. Önellátásra rendezkedtek be, háziállatok, kecske és disznóhizlalással foglalkoznak. 1952-es év végén villanyvilágítást kap a falu.

A házban ma meglévő és bemutatható bútorokat és személyes tárgyakat több generáció használta. A mai értelemben vett gyűjtés még nem volt szokásban, eszközeik a mindennapi munkát szolgálták. A kényelmi szempontokkal nemigen törődtek. Szerszámaik a hagyományos kerti eszközök, ásó, kapa, gereblye, csákány, és amit még házilagosan készítettek, alakítottak át, illetve használtak.

Apja halála után leánya Jägerné Vágola Emma /1912-2000/ a következő Vágola aki, még 30 éven át műveli a területet. Az évet megosztva a nyarat Szigethalmon, a telet Budapesten töltötte. Az 1970-es években a település rendezésével új utca nyitásával lehetővé válik a terület felosztása, és értékesítése. Ennek következménye a mai 240 négyszögöl teleknagyság a meglévő épületekkel. Ismét felújítás kezdődik, az utcai ablakok, a hajópadló fektetése és a zöld tányéros cserépkályha ezekben az években épült.

Vágola Emma személyes érdeklődésének és gyűjtőmunkájának köszönhető a házban található régi bútorok, tárgyak, használati eszközök és edények megőrzése. Halála után a család még 5 éven át folytatta munkáját, őrizte gyűjteményét. A családi közös akaratának megfelelően a 2006-os évben Szigethalom város kezelésébe ajánlották a családi házat, a gyűjtemény nagy részével együtt, így fektetik le a mai Helytörténeti Gyűjtemény alapjait.