Mároki Tájház

A település történetének és hagyományainak megismerését és megismertetését tűzte ki célul az Együtt Márokért Egyesület, amikor elhatározták tájház létesítését. A tájházat egy közel 100 éves épületben, 2014. augusztus 9-én nyitották meg a látogatók részére. A tájház eredetileg a háború után kitelepített jómódú német (sváb) Wéber parasztcsaládé volt, akiknek a leszármazottja ma is itt él a faluban. A ház háború utáni új tulajdonosai a felvidéki Ipolypásztóról kerültek ide, és az ő örököseik, - szintén felvidéki lakosok, - Juhász László és Mária, ajándékozták a községnek az ingatlant. De nem csak az ingatlant, hanem annak teljes berendezést a használati tárgyakkal együtt. A meglévő berendezés kiegészítéséhez sok tárgyat  ajánlott fel még Baumstark Miklósné és családja is.

A kitűnő állapotban lévő, szépen helyreállított, előkert nélkül a telekhatáron álló, téglából épült ház, az utcára merőleges, fésűs elrendezésű, egytraktusos, tornác nélküli, ereszaljas, mindkét végén oromfalas, cserepezett nyeregtetős. A ház az 1900-as évek elején épülhetett. Az utcai homlokzata kétablakos, oromfalas. Az ablakoknak keskeny, egyszerű faszegélyük van, amik a kifelé nyíló, kétszárnyú, sötétbarnára pácolt zsalutáblákat tartja. Az ablakok egy nagy faltükörben helyezkednek el, amely felett, a vízvető párkány nélküli oromfal közepén egy igen szép, erős plasztikájú kerámia disz található. E felett már a mai kort idéző, két kicsi kerámia rács biztosítja a padlás szellőzését. Az oromfalat keskeny deszkaszegély zárja, amely a homlokzat síkján kicsit túlnyúló cserepezést takarja. Az utcai homlokzat fehérre meszelt, sötétbarna lábazattal.

A fehérre meszelt, lábazat nélküli udvari homlokzat előtt, a nagy kiülésű, alulról deszkázott ereszaljnak megfelelő szélességű, lapjára fektetett téglaburkolatú járda húzódik végig, amely néhány helyen lépcsőzve követei a telek enyhe lejtését. Az itt levő ablakok és ajtók szintén barna színűek, de az ablakok zsalutábla nélküliek. A konyhaajtó kétrétegű, egy kifelé nyíló, tömör külső szárnnyal és egy belső, üvegezettel. A kamra, füstölő ajtaja egyrétegű.

A ház alaprajza: szoba – konyha – szoba; kamra; füstölő. A két szobába a konyhán keresztül lehet bejutni. Az első, un. tisztaszobának a két utcai ablakon kívül a tornác felé is van egy ablaka. A konyhának és a második szobának csak egy ablaka van. A szobák hajópadlósak. A mennyezet stukatúrozott síkmennyezet, a konyhában is.

Az ajándékozók jóvoltából, a két szoba, valamint a konyha berendezése nagyrészt eredeti állapotában tekinthető meg. Látható itt horgolt ágyterítő, kerek asztal csipketerítővel, éjjeliszekrény villanylámpával, díszpárna, stb. A 20. századi jellegű enteriőrjeinek bemutatása különlegessé teszi a mároki tájházat, a megye többi tájháza között. A tájházak ugyanis, szinte kivétel nélkül minél régebbi, általában 19. századi, olykor 18. század végi bútorzattal és azok tartozékaival kerülnek berendezésre. Elvétve találkozni azzal, hogy egy szobába újabb kori, 20. századi közepi bútorzat kerüljön. Ha kerül is, az általában egyedi darab, - pl. tükrös fésülködő szekrényke, - és nem komplett szobagarnitúra. Újabb bútorzat leginkább a konyhákban jelent meg, festett, üvegezett, tálalószekrények formájában. A mároki tájházában viszont egy teljes 20. századi lakásberendezés tükrözi, a falu lakossága lakáskultúrájának, ízlésvilágának, életvitelének, polgárosodásra való törekvésének, talán nem mindig pozitív, de elkerülhetetlen változását. Ezért egyedülállónak tekinthető.

A tájházhoz több gazdasági épület is tartozik. Mögötte áll a felújított, és hagyományos, kétszintes, cserepezett nyeregtetejű kukoricagóré. A góré földszinti falai égetett téglából készültek, vakolatlan felülettel. Itt egykor ólak voltak. A téglafalakat lezáró koszorúgerendákra épült fel az igényes kivitelű, faszerkezetű, faléces oldalfalú, nagyméretű góré. A góré szerkezeti biztonságát, az ereszaljszerűen kinyúló, és a góré oldalát az esőtől védő tetőzet tartását, talpgerendába rögzített erőteljes, könyökfás faoszlopok által alátámasztott koszorúgerendák biztosítják. A lécezés rögzítését még egy közbülső, vízszintes gerendasor is segíti.

A telek hátsó részét, a lakóházra és góréra merőlegesen álló pajta, szín, istálló zárja le, amely az utóbbihoz hozzá van építve. Ez szintén cserepezett nyeregtetejű épület, két végén oromfallal, egy része előtt tornácszerű kialakítással, három négyzetes keresztmetszetű, lábazat nélküli, de különleges fejezetű téglapillérrel. A szegmens íves záródás ajtók és ablakok felett, a teheráthárító téglaívek picit a falsík elé nyúlnak, és lehúzódva nyílások két oldalán kb. egy méternyit, dekoratívvá teszik az egyszerű épület homlokzatát. Az ablakok alatt ugyanilyen kiülésű tégla könyöklőpárkányt találunk.  Az épület, a tagozatokkal együtt, fehérre meszelt, barna színű lábazattal, előtte téglajárdával. Az ereszcsatorna alatt, a tetőszerkezet szarufáit dekoratív, fűrészdíszes deszkázat takarja. Ebben az épületben kerültek kiállításra az állattartással és mezőgazdasággal kapcsolatos eszközök, szerszámok. A tornác előtt található a porta kútja, igaz, már új beton kávával, de szép lécrácsos kútházzal és cserepezett fél nyeregtetővel. Mellette ott van a cement itatóvályú. A tájház udvara részben új burkolatot kapott és kertészetileg is rendezetten várja a látogatókat. 

A tájház telkét az utca felől, igen hosszú, szép, íves profiltéglából kialakított vízvetős lezárású, vakolatlan téglakerítés határolja. A kerítésen a bejárati, barnára pácolt, deszka egyszárnyú kis- és kétszárnyú nagykaput, vaskos tégla kapubálványok fogják közre, melyeknek a fejezete is téglából lett kialakítva. A kerítés hossza miatt, az állékonyságának biztosítására, közbülső helyeken is alkalmaztak a kapubálványokkal azonos kivitelű erősítő pilléreket.