A besenyszögi önkormányzat már évek óta sikeresen pályázott a Kubinyi Ágoston Programon, melyből a Vehiculum-Ház Közérdekű Muzeális Gyűjtemény Múzeumpedagógiai Tagintézményének fejlesztését végezték el és végzik folyamatosan. Mivel a Kubinyi Ágoston Program monitoring feladatait a Magyarországi Tájházak Központi Igazgatósága végzi, ezért helyszíni szemle keretében megtekintettük az intézményt. Ekkor az épület szomszédságában található házat is megmutatták, valamint elmesélték, hogy az épületben egykor szatócsbolt működött. Ezt az önkormányzat megvásárolta, és rendelkezésükre bocsátotta, így szeretnének benne egy működő szatócsbolttal rendelkező tájházat létrehozni, melyben helyi termékeket árusítanának. A Jászladányi út 16. alatti telken álló épület felújításra szorul, és több olyan kérdés is felmerült történetével kapcsolatban, melyre a kutatások és interjúk nem tudtak fényt deríteni. Az intézmény vezetője, Molnár Melinda a Magyarországi Tájházak Központi Igazgatósága segítségét kérte, ezért Szuromi Anna és Buzás Miklós építész kollegáinkkal részletes falkutatást végeztünk 2019. április 11-én.

Az 1920-as évekbeli lakóház vályogtéglából épült, fehérre meszelt, betoncseréppel fedett épület. Eredetileg valamilyen könnyebb héjazata lehetett, feltehetően nád, mivel a tetőszerkezet eredeti gerendáit megerősítették, melyet a padlás szemrevételezésekor egyértelműen látni lehetett. A tető lejtésében egy éles törés figyelhető meg, melyet az eltérő fedőanyag miatt alakítottak ki, a szatócsbolt felőli rész ugyanis cseréppel fedett. Valószínűleg eredetileg is ezzel boríthatták, mivel a lejtés itteni szöge nem megfelelő a nádfedéshez. Korábban azt gondoltuk, hogy ezt a részt, mely alatt a szatócsbolt is található, csak később toldották az eredeti épülethez, viszont a tető vizsgálata során kiderült, hogy a szerkezet egységes, feltehetően eredetileg is így építették a házat, ahogy jelenleg kinéz. Ezt az is alátámasztja, hogy az épület utcafronti részén nem látszik repedés a toldás vélhető helyén.
Az egyik fő kérdés a tüzelőberendezés elhelyezkedése és jellege volt. A konyha és a szoba padlóján is látszódott a toldás, mely arról árulkodott, hogy az épített tüzelőt már a fa padló megléte után bontották el mindkét helyiségben. A hengeres mintákkal festett falon repedés volt látható, mely a kemence valószínű helyét jelezte. Ez bebizonyosodott, mikor a felső festés és mészrétegek, majd a vakolat bontását elkezdtük, ugyanis a kemence íves körvonala szépen kirajzolódott a szobában. Az egykori kemence ívén belül is több réteg tapasztás és festés volt található, mivel új réteg felvitelekor mindig a festékre tapasztottak, és ezt festették le. A kemence melletti falszakaszon jóval több réteget megfigyelhettünk meg, ami annak köszönhető, hogy a kemence meglétekor is többször kapott új vakolat- és festékréteget a helyiség. Ezek még egyszínű festéssel fedettek voltak, a legalsó világoszöld, felette világoskék. A következő egy egyszerű fehér mészréteg volt, ekkor bontották el a kemencét is, mivel ez már egybefüggően látható a kemence egykori helyének falán is. A kemence alatti részen a fehér mészréteg alatt még egy cementes réteget is találtunk. Az ezutáni festékrétegek már hengeres mintával készültek, ebből hármat tudtunk megkülönböztetni: egy ezüstös alsó réteget, egy kék mintájú középső réteget, és egy rózsaszínes legfelső réteget, mely ma is a szobát fedi.
A falkutatás további célja az volt, hogy megtaláljuk a kemenceszájat, amely a szobai és a konyhai tüzelőt kötötte össze. A kemence ívén belül azonban szinte a teljes felületen a ház eredeti sötétbarnás vályogtégláitól eltérő, sárgás téglákat fedeztünk fel. Ebből arra következtettünk, hogy a kemence bontásakor ez a köztes falszakasz kidőlt, melyet új téglákkal pótoltak ki, így ennek a szakasznak a pusztulása miatt a kemenceszájat nem találtuk meg. A kemencepadka megkeresése sem járt sikerrel, ugyanis a szoba lábazati részét is javították egyszer, és minden réteget levertek a falról, egészen a téglákig, így a nyomok is elpusztultak. A konyhai részen szintén az újabb sárgás színű vályogtéglák látszódtak, a tüzelő formájáról pedig a padlótoldás árulkodott inkább: vindófli (zárt kürtő, amit mászókéménynek neveznek) volt eredetileg is, szabadkémény nyomait nem láttuk.
A másik kérdéses rész a szoba és a bolt közötti ajtó léte vagy nemléte volt. Több adatközlővel készítettek interjút a Vehiculum-Ház munkatársai, és több ellentétes vélemény született arról, hogy volt-e átjárás e két szoba között. A két helyiséget összekötő falszakasz közepén két függőleges repedést figyeltünk meg, így ezek mentén kezdtük el szintén a felső festék és mészrétegek, majd a vakolat bontását. Az eredeti sötétbarna téglák mellett itt is felfedeztük a sárgás újabb téglákat, így biztosan kijelenthető, hogy volt ajtó a két helyiség között, és valószínűleg akkor falazták el ezt is, mikor a kemencét lebontották.
Ezek fényében miért is hasznos a falkutatás egy tájház számára? Mert fény derül az épület történetére, bizonyos változásokat lineáris idővonalra tudunk fűzni a kutatás eredményei alapján. Besenyszög esetében a régóta vitatott kérdésekre is választ kaptak ennek segítségével. A falkutatást pedig tulajdonképpen egyfajta kincskeresésnek is nevezhetnénk, mivel olyan dolgokra is bukkanhatunk, melyek további adalékokat adhatnak az épület és a család történetéhez, de akár valamilyen ritka festett motívumot vagy akár tárgyat is találhatunk.

 

Prikler Szilvia Beatrix

néprajzos-muzeológus

Magyarországi Tájházak Központi Igazgatósága