Nemzetiségek vendégségben

Tájházi közösségek a Hagyományaink vendégségben című programon

 

 Kmellár Viktória - Prikler Szilvia 

A Szabadtéri Néprajzi Múzeum önálló egységeként működő Magyarországi Tájházak Központi Igazgatósága és a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség közösen,[1] immár harmadik alkalommal szervezte meg 2020. szeptember 5-én a Hagyományaink vendégségben című programját. Az idei program – hasonlóan a tavalyihoz – illeszkedett a Skanzen éves programtervéhez, ugyanis a 2020-as tematikus év a Határtalan Skanzen nevet viselte a Trianon emlékév és a Nemzeti összetartozás éve kapcsán. Ennek keretében a Magyarországon élő nemzetiségek sokszínűségére hívtuk fel a figyelmet. Meghívottaink így 2020-ban elsősorban a nemzetiségi tájházak, hagyományőrző együttesek, táncegyüttesek és zenekarok voltak. A meghívott közösségek a Skanzen Észak-magyarországi falu és Felföldi mezőváros tájegységek portáin mutatkozhattak be, a korábbi évektől eltérően pedig két színpadon adták elő műsorszámaikat. A rendezvényen 24 intézmény vett részt a fennálló járványügyi szabályok betartásával.

A Bodrogkisfaludi Tájház a Noszvaji pinceház udvarán mutatkozott be, melyhez saját ismertető füzeteiket, szóróanyagukat biztosították, emellett pedig kézműves foglalkozást is tartottak, nem csak felnőtteknek. Mellettük, a Szomolyai pinceház udvarán a Tordasi Tájház mutatta be a tájházat és településük híres szülöttét, Sajnovics Jánost egy tablós kiállítással.

A Karancskeszi lakóház udvarán kapott helyet a Biser Tánccsoport Dusnokról, akik a portán hajfonással, hímzéssel és népi játékokkal várták a látogatókat. Emellett a nap folyamán dusnoki táncok és népdalok tanításával készültek, és természetesen a színpadon is szerepeltek Dusnoki rác lakodalmas koreográfiájukkal a Zabavna Industrija zenekar közreműködésével.

Nagytarcsáról három közösség is részt vett rendezvényünkön. A Nagytarcsai Múzeumi Kiállítóhely és a Nagytarcsai Hagyományőrző Kulturális Egyesület a Nemesradnóti lakóház udvarán készült hímzéssel, mintarajzolással, valamint nagytarcsai szlovák táncok és népdalok tanításával. A Nagytarcsai Rozmaring Néptánc Egyesület a Novaji lakóház udvarán jelent meg a gyermek tánccsoporttal, ahol szintén mintarajzolással lehetett ismerkedni. Természetesen mindkét csoport szerepelt a színpadon is, ahol nagytarcsai táncokkal, Nagytarcsai bál című koreográfiájukkal szórakoztatták a látogatókat.

1. kép A Nagytarcsai Múzeumi Kiállítóhely Nemesradnóti lakóház udvarán (Fotó: Pásztor Tamás)

A Perkupai lakóház udvarán három közösség is helyet kapott. A tiszafüredi Nyúzó Gáspár Fazekas Tájház nevéhez hűen fazekas programmal várta az érdeklődőket, de lehetett náluk a Tisza-tóhoz kötődő finomságokat is kóstolni. A Bakonybéli Tájház szintén kézműves foglalkozással, bőr- és famesterséggel kapcsolatot bemutatót tartott, ahol a különböző technikákat ki is lehetett próbálni. A harmadik közösség a budaörsi Bleyer Jakab Helytörténeti Gyűjtemény volt, akik a nemrég megújult tájházukat mutatták be.

A Felsőtárkányi Tájház az Erdőhorváti lakóház udvarán számos programmal készült: réteshúzás bemutatóval, rétes kóstoltatással, valamint az asszonykórus és a néptánccsoport is tartott bemutatót. Mindkét csoport megjelent a színpadon is, a Felsőtárkányi Nyugdíjas Asszonykórus felsőtárkányi dalcsokorral, a Felsőtárkányi Hagyományőrző Közalapítvány Mankucka csoportja pedig felsőtárkányi táncokkal készült, akiket a Tekergő Zenekar kísért.

A komlóskai Ruszin Tájház a Ruszin Nemzetiségi Népdalkörrel a Filkeházi lakóház udvarán szervezett egy minikiállítást, valamint grízes lángos és lekvárok kóstoltatásával várta a látogatókat. A népdalkör természetesen a színpadon is bemutatkozott énektudásával.

Az Erdőhorváti módszertani ház udvarát és a ház első szobáját a Mórágyi Helytörténeti Gyűjtemény és a Mórágyi Német Nemzetiségi Néptáncegyüttes foglalta el, akik az intézményről képes anyagot vetítettek a házban, a portán pedig mórágyi sváb népdalokat tanítottak, illetve mórágyi sváb néptáncbemutatót tartottak, melyből egy csokrot saját zenekaruk kíséretében a színpadon is eltáncoltak.

A Vértesboglári Német Nemzetiségi Tájház a Cselédlakások előtt tartotta meg gasztronómiai bemutatóját, ahol borlevessel, vagy ahogy náluk nevezik, kvicedlivel, valamint dinsztelt kolbásszal várták a látogatókat, az épületben pedig filmvetítéssel készültek. Tánccsoportjuk, a Boglarer Weisse Rosen Tanzgruppe a színpadon is megcsillogtatta tudását.

A tiszaújvárosi „Villa Scederkyn” Tájház már a Felföldi mezőváros tájegység Tállyai lakóháza előtti részén kapott helyet, ahol bemutatkozó kiállítást rendeztek be intézményükhöz kötődően. A méhkeréki Nyisztor György Hagyományőrző Néptánc Együttes pedig mellettük, a Tokaji lakóház udvarán tanított román csujjogatásokat, mutatta be a méhkeréki román táncokat, valamint almás pite kóstoltatásával várta a látogatókat. A színpadon pedig méhkeréki leánytánccal és jockal mutatkoztak be, ahol Rácz Zoltán és zenekara kísérte őket.

2. kép A tiszaújvárosi „Villa Scederkyn” Tájház kamarakiállítása (Fotó: Pásztor Tamás)

 

3. kép Zsámbékiak a Hejcei lakóház udvarán (Fotó: Pásztor Tamás)

A Hejcei lakóház udvarát a zsámbékiak foglalták el. A Szent Vendel Domborműves Népi Lakóház saját kiadványaival, fafaragás bemutatóval és foglalkozással készült, míg a Lochberg Regionális Tánccsoport bútorfestéssel, süteménykóstoltatással és zsámbéki sváb táncok bemutatásával. Természetesen a színpadi programból sem maradhattak ki, Buda-hegyvidéki sváb táncokat adtak elő a Die Spitzbuben zenekar kíséretében.

Az Ecseri Zöld Koszorú Táncegyüttesnél az Erdőbényei lakóház udvarán meg lehetett kóstolni lakodalmas kalácsukat, valamint ki lehetett próbálni a kosárfonást is. Emellett az udvaron és a színpadon is nagy lelkesedéssel mutatták be ecseri szlovák táncaikat.

A Mádi kereskedőház pincéjében található borozó jó hangulatáról a Sergő Zenekar gondoskodott, akik magyar és nemzetiségi dallamokkal szórakoztatták a látogatókat. Mellettük, a Gyöngyösi polgárház udvarán a kiskőrösi Szlovák Tájház készült színes programmal: viseletbemutatóval, melynek során az egyes darabokat a látogatók is felpróbálhatták, valamint a kisebbek számára hímzésminták színezésére és papírbabák öltöztetésére, ruhatervezésre is lehetőség nyílt. Emellett persze a játékok, a különböző finomságok készítése és kóstoltatása, valamint a szlovák dalok tanítása sem maradt el.ű

4. kép Gyerekek a kiskőrösi Szlovák Tájház foglalkozásán (Fotó: Pásztor Tamás)

A Gyöngyösi iparosház udvarát a nagyrédei Zsellérház foglalta el az asszonykórussal, a férfi dalárdával és a néptánccsoporttal, ahol kézműves foglalkozással várták az érdeklődőket. Természetesen a színpadi programból sem maradtak ki a Virtus Kamara Táncegyüttes műsorával.

A Mádi kapásház udvarán két intézmény osztozott, a Budakeszi Helytörténeti Gyűjtemény és Tájház, akik férfi dalárdájukkal együtt mutatkoztak be, különlegességképpen pedig sváb fánkot lehetett náluk kóstolni. A Budakeszi Hagyományőrző Kör Férfi Dalárdája természetesen a színpadon is szerepelt külön műsorszámmal. Az átányi Kakas Ház pedig tájházuk bemutatásával és különböző sütemények kóstoltatásával készült.

A 2020-as Hagyományaink vendégségben programon a Köszönjük Magyarország pályázaton nyertesek közül is voltak vendégeink, akik a színpadi műsort színesítették mezőségi és erdélyi népzenei összeállításukkal. Fekete Bori énekelt, Mészáros Erzsébet prímásként, Mészáros Vince kontrásként, Hermann Mária pedig nagybőgősként zenélt a színpadi program lezárásaként, melynek során a látogatók is táncra perdültek.

5. kép Almafaültetés a jubiláló tájházakkal (Fotó: Pásztor Tamás)

A színpadi és a portákon kínált programok mellett minden évben hangsúlyt fektetünk szakmai bemutatókra is. Ilyen volt a Magtár előtti téren felállított színpadon a 14 jubiláló tájház okleveleinek átadása, mely után a hagyományos, közös almafaültetés sem maradt el, valamint a Felföldi mezőváros főterén a Hazai és hazai nemzetiségi viseleteink élőben címmel viseletbemutatóra került sor. Az idei évben jubiláló oklevelet vehetett át a 60 éves Nagytarcsai Múzeumi Kiállítóhely, az 50 éves Bakonybéli Tájház és az átányi Kakas Ház, a 40 éves komlóskai Ruszin Tájház, a nagyrédei Zsellérház, a tiszafüredi Nyúzó Gáspár Fazekas Tájház és a mórágyi Helytörténeti gyűjtemény, a 20 éves Bodrogkisfaludi Tájház, a cigándi Bodrogközi Múzeumporta, a vértesboglári Német Nemzetiségi Tájház és a Budakeszi Helytörténeti Gyűjtemény és Tájház, valamint a 10 éves Tordasi Tájház, a Felsőtárkányi Tájház és a tiszaújvárosi „Villa Scederkyn” Tájház.

A Felföldi mezőváros tájegység főterén felállított dobogón a nemzetiségi és magyar viseletek szakszerű, néprajzosok, illetve a közösségben élők általi bemutatását népzenei és néptáncegyüttesek közreműködésével valósítottuk meg. A színpadon a főszerepet Magyarország két legnagyobb nemzetisége a szlovákok és a németek kapták. Az ecseri és a nagytarcsai viseletben látható, felekezeti különbözőségekből adódó különbségeket Király Katalin, a Magyarországi Szlovákok Kulturális Intézetének igazgatója; az életkorok jelzését a kiskőrösi szlovák népviselet tekintetében dr. Filus Erika, a kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum igazgatója mutatta be. A budakeszi német nemzetiség viseleteit Nádas Anna, a Budakeszi Helytörténeti Gyűjtemény múzeumpedagógusa; a mórágyi viseletet Donáth Csaba, a Mórágyi Német Nemzetiségi Néptáncegyüttes vezetője; a Zsámbékon élő németek viseletét pedig Fuchs Szandra Titanilla, a Lochberg Regionális Tánccsoport vezetője ismertette. A program zenei aláfestéséről a Sergő Zenekar gondoskodott, valamint Volter Domonkos konferált.

6. kép A szlovák viseletek szakmai bemutatója (Fotó: Pásztor Tamás)

 

7. kép A Lochberg Regionális Tánccsoport a szakmai viseletbemutatón (Fotó: Pásztor Tamás)

A viseletek bemutatása mellett a nap folyamán lehetőség nyílt nemzetiségi viseletes babák kamarakiállításának megtekintésére is a Hejcei pincében. A kiállításban szereplő babák a Szabadtéri Néprajzi Múzeum gyűjteményében lévő Zorkóczy Miklósné Lázi Éva munkái, aki a Népművészet Mestere címet is magáénak tudhatta. A gyűjteményünkben található kb. 50 cm-es babák közül 21 darabot lehetett a helyszínen megtekinteni, melyek német, horvát, és szlovákiai magyar viseleteket mutattak be. A kamarakiállításhoz egy foglalkoztatólap és egy színező is készült a kisebb korosztály számára. A foglalkoztatón a kiállított babák közül öt viseletének a részletei voltak láthatók, mely alapján ki kellett keresni, hogy melyik nemzetiséghez tartoznak. További négy babáról stilizált rajzok készültek, amiket a helyszínre helyezett színesceruzával kelthettek életre a gyerekek.

8. kép Zorkóczy Istvánné Lázi Éva népviseletes babáinak kamarakiállítása a Hejcei lakóház pincéjében (Fotó: Pásztor Tamás)