Nyírábrány Tájház

Hajdú-Bihar Megye nyírségi nagy falujának utolsó földháza a tájház. Felfedezésének csodája 2001 nyarán történt meg Pataky Emőkével (építész, műemlékvédelmi szakmérnök, területi népi műemléki felügyelő). A ház akkori lakója, a 96 éves Tuss Jánosné, Mari néni több mint 200 évesnek mondta az ősi családi fészket. A nagyszülők a családi hagyományokból 5 generáció emlékét hagyták örökül.

A háromosztatú, alföldi-típusú lakóház kis magaslaton épült, földtöltés és kis árok veszi körül. Alulra szélesedő, 60-70 cm-es földfalát valaha vasvillával rakták, átforgatott, döngölt földalapra, ütögetve, nyesegetve a sarkokon 1-1 oszloppal, másutt husánggal megerősítve. Mester- és keresztgerendás sárborítású deszkamennyezete fölött szarufás, két végén kontyolt nyeregtető áll, melyet szalma híján vegyes sás-gyékény-szalma fedés borít. A pitvar fölött padfelbúvó, hátul balra sütőpadka a  kemenceszáj előtt. Fölötte szurtos paticsfalú szabadkémény áll, vasfedeles deszkafejjel. A háznak tornáca nincs, de nagyobb az eresze, alatta a háztőnél a föld padkán esőben is lehetett szárazon üldögélni. Kívülről a ház fehérre meszelt. Kerítéssel, a verőcével leválasztott előkertjében hatalmas akácfa rejtegeti a házat, virágos oldalkertjében eperfa árnyékolja, portáján valaha gazdasági épületek álltak.

A ház idős tulajdonosa 2002-ben hunyt el, mely után jelentkezett a helyi Önkormányzat, megvásárolta a házat, megrendelte a helyreállítási tervet és helyi erőforrásokat kezdett keresni a megvalósításra. A helyreállítási terv készítője, Virányi Zsolt (építész, műemlékvédelmi szakmérnök) volt, és a helyreállítás a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és Műemlékek Állami Gondnoksága támogatásából valósult meg 2 év alatt. A helyreállítás költségvetése szerencsére lehetővé tette az épület megjelenéséhez illő utcai kerítés és az eltűnt gémeskút rekonstrukcióját is.