Palotavárosi Skanzen

A tízemeletes épületek árnyékában található skanzen múzeumutcája 1989-ben Európa Nostra-díjat nyert. Az egykor rácok által lakott terület épületeit felújították, többet múzeumként rendeztek be. A több száz éves, apró házakból és a szerb templomból álló műemlékegyüttes ma is a régi, rácutcai hangulatot árasztja. A Rác utca 11. számú házban 1988-ban "Palotavárosi emlékek, Székesfehérvár-­Palotaváros története és néprajza" című állandó kiállítás nyílt. A kiállítás bemutatja, hogy a lebontott Palotaváros a 18. század óta milyen szerepet játszott Székesfehérvár életében. A ház első szobáját és konyháját az eredeti bútorokkal rendezték be, a hátsó szobába Palotaváros történetéről és néprajzáról készítettek kiállítást. Bemutatják itt Palotaváros hagyományos társadalmi rétegeit, foglalkozási csoportjait, azok életmódját. Kiállításra kerültek a Palotavároshoz kötődő mesterségek (tobak, varga, csizmadia, cipész, szíjgyártó, csapó, szűcs, szűrszabó) szerszámai, céhemlékei is. A kiállítás negyedik helyiségében a Dietrich­kalaposműhely berendezése látható. Palotaváros híres kalapos dinasztiájának megalapítója az 1891-ben felszabadult Dietrich Ede volt, akit fia, István követett a műhelyben, amely korábban a Szömörce, majd a Csapó utcában működött egészen 1986-ig, amikor teljes felszerelése a múzeumba került.