Szlovák Tájház

A Szlovák Tájházban látható tárgyi valóság egyaránt magában foglalja az anyaország és a környező magyarság népi kulturális értékeit. A tájház a módos parasztok tárgyain keresztül a XIX. századi életmódot mutatja be. Az alföldi háztípus helyi jellegzetességeit, mint például a podsztyenkát (előtornác), a tiszta szobát, a padkával szegélyezett kemencét, a szlovák festett bútorokat, sajátos tárgyaikat láthatjuk itt. A tájház központja a konyha, amely két részből állt: az első része a pitvar, mögötte a kéményalja a tulajdonképpeni konyha, a főzés helye. Fala mentén padkák, kétoldalt kemencenyílás, ezeken keresztül fűtötték a szobák kemencéjét. A boltíves falon elhelyezett tányérok a konyha díszei voltak. A tisztaszoba a ház gondosan tisztán tartott, a legszebb, rendelésre készült faragott-festett bútorokkal berendezett helyisége. Itt fogadták a megtisztelt vendégeket; hétköznapokon alig használták, többnyire csak az ünnepek és a családi események alkalmával vették igénybe. Diagonális elrendezése csabai házak archaikusabb szobarendjét idézi: az ágytól kiinduló képzeletbeli átló a szobát két, elkülönülő részre osztja: az asztal körüli kultikus részre (szentsarok), valamint a mennyezetes ágyat és a kemencét befogadó lakótérre. A hátsó szobából nyíló kicsiny helyiség, a kiskamra fő rendeltetése a háztartás eszközeinek tárolása. Itt tárolták azokat az edényeket és konyhai eszközöket, melyeknek használatára nem került minden nap sor. A nagykamra egyszerre szolgált éléstárul és a háztartáshoz szükséges, ritkán használt eszközök tárlóhelyéül. A kenyérgabona és a kenyérsütés eszközei mellett itt tárolták kampókra felakasztva a füstölt szalonnát, húsokat is. Az állattartás számos eszközét is a nagykamrában helyezték el.