Dombovári Márton – Fancsalszki Noémi – Prikler Szilvia Beatrix

 

Tájházi Műhelyek 2024-ben

 

A korábbi években megkezdett Tájházi Műhely sorozatot 2024-ben is folytattuk, összesen négy alkalommal valósítottuk meg, a korábbi évekhez hasonlóan online formában. A témák mind a működtetéshez és a fenntartáshoz kapcsolódtak. Gyakorlati megközelítésű előadások megtartására kértük fel az előadókat, hogy a résztvevők saját maguk is tudják alkalmazni, hasznosítani az elhangzottakat.

 

Múzeumi statisztikai adatszolgáltatás, 2024. január 26.

Az első alkalom során a muzeális intézményi működési engedéllyel rendelkező intézmények számára kötelező éves statisztikai adatszolgáltatás került a középpontba, melynek kitöltési határideje az adott év január 31-e. Eddig a határidőig megadott szempontok szerinti adatokat szükséges szolgáltatni az intézményeknek az elmúlt évre vonatkozóan.

Igazgatóságunk célja ezzel az alkalommal az volt, hogy segítse és ösztönözze a kitöltési hajlandóságot a tájházak körében. Az előadások is ehhez a célhoz kapcsolódtak. Dr. Bereczki Ibolya köszöntötte a résztvevőket, előadásában felhívta a résztvevők figyelmét az adatszolgáltatás fontosságára. Továbbá a Kulturális és Innovációs Minisztérium munkatársának segítsége alapján a gyakran előforduló kérdésekről és hibákról beszélt, valamint ezeket igyekezett megválaszolni.

Fancsalszki Noémi bemutatta az MTKI munkatársai által, 2023 januárjában végzett elemzést, melynek alapját az intézmények adatszolgáltatása alapján kapott adatok adták. Az előadás végén bemutatta az MTKI célját és cselekvési tervét az elemzéshez kapcsolódóan. Izbékiné Cseuz Gabriella, az Algyői tájház vezetője a gyakorlati szempontokat helyezte előtérbe és arról beszélt, hogy náluk hogyan zajlik a kitöltés. Részletesen bemutatta a felületet és azt is elmondta, hogy év közben milyen adatgyűjtést végez, ami hozzájárul a pontos statisztika elkészítéséhez. Prikler Szilvia Beatrix előadásában azt hangsúlyozta, hogy milyen feladatokat kell megvalósítani ahhoz, hogy az adatszolgáltatás idején már pontos képünk legyen arról, milyen adatokat vezetünk be a statisztikába.

Az első 2024-es Tájházi Műhelyen 31 fő vett részt.

 

1. kép: Képernyőkép, 2024. január 26., Fotó: Prikler Szilvia Beatrix

 

Tájházi referenseink tapasztalatai, 2024. február 16.

A 2024-es év második Tájházi Műhelyére február 16-án került sor, a téma pedig rendhagyó módon a 2023-as év tájházi referensi tapasztalatok összegzése és bemutatása volt. Az alkalmon 21 fő vett részt. A köszöntőt és az első előadást dr. Bereczki Ibolya, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum ágazati feladatokért felelős főigazgató-helyettese tartotta. Előadásában kifejtette, hogy a Tájházigazgatóság tájházi referensi hálózatának milyen szerepe és fontossága vagy a magyarországi tájházhálózat segítése szempontjából. Ismertette a jelenlegi mintaprojekteket és a referensi hálózat aktuális helyzetét, illetve előirányozta a további terveket és elképzeléseket.

Az első referensi beszámolót Tanainé Városi Ágnes, Győr-Moson-Sopron vármegyei tájházi referens tartotta. Tapasztalatai szerint a vármegyében nagyon változatos a tájházak létesítésének módja, illetve a létrehozói kör. A vármegyében ugyanis vannak múzeumok filiájaként, önkormányzati kezdeményezésre, alapítványi vagy egyesületi kezdeményezésre, pedagógusi és magánszemélyként létrehozott intézmények is. Szerencsére megkeresések is érkeznek be hozzájuk, melyek minden esetben szakmai jellegűek, illetve az állományvédelmi bejárások során is számos tájházat meg tud látogatni. Legfontosabb cél, hogy az itteni intézményeket erősebben bevonja a tájházak hálózatába, hogy segítse a szakmai fejlődés igényét és lehetőségeit.

Kész Réka, Szabolcs–Szatmár–Bereg vármegyei tájházi referens a munka elején jár, hiszen 2023 őszén csatlakozott a mintaprogramhoz. Első lépésként a vármegyei tájházainak számát és a hozzájuk kapcsolódó információkat bővítette, illetve felvette a vármegyében található intézményekkel a kapcsolatot. Tapasztalatként elmondható, hogy a tájházak esetében is mennyire fontos az online és közösségi médiában való jelenlét az elérhetőség és egyáltalán a tájházak létének felfedezése szempontjából.

Kmellár Viktória, Vas vármegyei tájházi referensünk szintén számos tájházat látogatott meg az állományvédelmi bejárásoknak és a referensi bejárásoknak köszönhetően. A korábban felmért intézmények néhány példáján keresztül mutatta be, hogy milyen típusú problémákkal küzdenek a tájházak. Emellett a pozitív tapasztalatok, kreatív ötletek és jó gyakorlatok, melyekkel megismerkedett, a többi tájház számára is hasznos példával szolgálhatnak.

Az utolsó előadást L. Karsai Henriett Veszprém vármegyei referens tartotta, előadása azért is érdekes, mert a 2023-as évben Veszprém volt Európa kulturális fővárosa, a programokat és lehetőségeket pedig szélesebb körben is ki tudták terjeszteni, melybe tájházak is bekapcsolódhattak. A vármegyében már korábban is zajlottak olyan kezdeményezések, melyek a tájházakat és gyűjteményeket igyekeztek összefogni, együttműködtek többek között az itteni Honismereti Egyesülettel, és évente akár több alkalommal is megszervezték Tájházalás című programukat, mely konferenciaként és képzésként egyaránt értelmezhető a tájházas közösségek számára.

 

A Népi Építészeti Program eredményei, 2024. március 1.

A harmadik Tájházi Műhely március 1-án valósult meg, mely során a Népi Építészeti Program tevékenysége, illetve a Programmal kapcsolatos tapasztalatok kerültek fókuszba. A köszöntőt dr. Bereczki Ibolya mondta el, előadásában beszélt a Népi Építészeti Program és a tájházak kapcsolatáról, a támogatás fontosságáról. Ismertette a tapasztalatokat, és a korábbi támogatáskérések számának alakulását. Ezt követően Erdélyi Erika, a Népi Építészeti Programiroda szakmai vezetője ismertette a Népi Építészeti Program születésének körülményeit (kitűzött cél a veszélyeztetett népi építészeti örökségünk megóvásának, megőrzésének és fenntartásának támogatása), elért eredményeit, kiemelve a tájházakhoz köthető pályázatokat. Beszélt a Programon belül létrehozott mentori hálózatról, ami a támogatást kérőknek gyakorlati segítséget nyújt, valamint a támogatás költségkeretéről évekre lebontva, földrajzi eloszlás szerint. Bihari Ádám, a Naturarch építésze, az építész és kivitelező oldaláról közelítette meg a gyakorlati megvalósítás során felmerülő problémákat, ismertette tapasztalatait. Előadása során részletesen beszélt az alapanyagokról, az épületszerkezetről, a településképről, a felújítás és korszerűsítés metódusairól. Lipéczné Karsai Henriett, a Laczkó Dezső Múzeum osztályvezető néprajzosa bemutatta a Múzeum kezelésében álló Bakonyi Ház megújulásának körülményeit. A bemutató során ismertette a megújítás által érintett területeket, a munkanemek várható és tényleges költségét. A támogatás elnyerése utáni újratervezés bemutatását követően az épület megújításának és visszarendezésének részletezése kapott hangsúlyt. A Tájházi Műhely zárásaként Mecserné Schüller Vera, a leendő Mályi Tájház épületének – a Népi Építészeti Program segítségével történt – megújítását hozva példának, ismertette egy tájház létrehozásának mérföldköveit, körülményeit. Az előadás közben kitért a megújítást övező nehézségekről is, mint a mentorváltások, a határidőket érintő problémák, a Népi Építészeti Program irányelveivel való ütközések.

A harmadik 2024-es Tájházi Műhelyen 35 fő vett részt.

 

A Tájházigazgatóság rendezvényei és azok hasznosulása, 2024. március 8.

A negyedik Tájházi Műhelyet március 8-án tartottuk, mely alkalommal bemutattuk a Tájházigazgatóság programjait és rendezvényeit, kitérve arra, hogy az azokon való részvétel miben hasznosulhat a tájházasok számára. Dr. Bereczki Ibolya, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum ágazati feladatokért felelős főigazgató-helyettese köszöntőjében ismertette és népszerűsítette a Tájházigazgatóság 2024-es képzéseit.

Az első előadást Dombóvári Márton szakmai referens tartotta a Népi Építészeti Nyári Egyetemről, melyet 2018 óta szervezünk meg évente; eddig Felpécen, Oszkón, Óbányán és Öcsödön végeztünk munkákat. A nyári egyetemet a Nagyapám Háza programmal közösen szervezzük meg, és esténként elméleti előadásokat tartunk a népi építészet különböző tárgyköreiben.

A második előadás a Műtárgyvédelmi és muzeológiai mintaprojektről szólt Fancsalszki Noémi, néprajzos muzeológus bemutatásában. A mintaprojektet 2017 óta szervezzük meg évente, a résztvevők a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszékének hallgatói, valamint a jelentkező néprajz szakos hallgatók. Az eddigi években Gyomaendrődön, Jósvafőn, Békéscsabán, Tótkomlóson, Zsámbékon, Boldogon, Hartán és Nagytarcsán tartottuk meg a mintaprojektet. A restaurátor hallgatók ennek során felmérik a tájház épületét, kiállítását és gyűjteményét, majd a műtárgyvédelmi kockázatelemzés módszerét és elveit alkalmazva megállapítják, hogy mik jelentik a legnagyobb veszélyt az épületre és a műtárgyakra. A mintaprojekt során apróbb beavatkozásokra és a kockázatok elhárítására is lehetőség van, például portalanításra, a rosszul installált tárgyak megfelelő elhelyezésére, a vizesedés elhárítására, a fertőzött műtárgyak elkülönítésére. A néprajzosok pedig a gyűjtemény revízióját, az új tárgyak leltározását, illetve a tájház kiállításának megújításának tervét készítik el.

A következő előadást Prikler Szilvia Beatrix néprajzos muzeológus tartotta a Hagyományaink vendégségben című rendezvényről, melyet 2017 óta minden évben megtartunk a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban. A program fő témája évente változik, 2017-ben és 2018-ban az alma, 2019-ben az I. világháború, 2020-ban és 2021-ben a határtalanság, 2022-ben a lakodalom, 2023-ban a malom volt a középpontban, 2024-ben pedig az örökség lesz. A rendezvényt a Tájházszövetséggel és a Muharay Elemér Népművészeti Szövetséggel közösen szervezzük meg, célunk, hogy felhívjuk a látogatóink figyelmét a tájházakra, mint az örökség és a tudás átadásának helyszínére, amelyek egyúttal egyre inkább vonzó turisztikai célpontok és aktív muzeális intézmények. A meghívott tájházak és közösségek egy-egy portát kapnak, ahol vendégeskedhetnek és berendezkedhetnek, élővé tehetik azt. Az udvart és bizonyos esetekben az épületek látogatók számára is nyitott részeit, például a múzeumpedagógiai tereket, az interaktív helyszíneket is használhatják saját programjuk megvalósítására. Minden évben színpadi műsor is kiegészíti a programot, valamint a jubiláló tájházak vezetőinek, képviselőinek és polgármesterek számára kerek évfordulójuk tiszteletére emléklapot adunk át, majd a közösségi összetartás szimbólumaként közösen almafát is ültetünk a Skanzenben, hogy az itt megjelenő és később visszatérő vendégeink még szorosabban kapcsolódhassanak egymáshoz és a rendezvényhez is.

A negyedik előadást Hegedűsné Majnár Márta, a Tájházszövetség ügyvezető elnöke tartotta a Tájházszövetség és a Tájházigazgatóság együttműködéséről és közös programjairól. Az előadó elsőként bemutatta a Tájházszövetséget, mely 2002-ben alakult civil szervezet, és régiónként képviselik és segítik a tájházakat, bevonva a határon túli tájházakat is. 2023-tól a szabadtéri múzeumokkal is bővült a szövetség tagsági köre. A feladatokat tekintve hasonlóak a célok, melyek a tájházak intézményrendszerének felmérésére, fenntartásának elősegítésére, rendszerének kialakítására, valamint a tájházak fejlesztésére és a tájházas kollégák oktatására irányulnak. Emellett a közös programokkal is igyekeznek felhívni a tájházasok figyelmét a pályázatokra, illetve a látogatók figyelmét a tájházak értékeire.

A következő előadást ismét Fancsalszki Noémi tartotta a Tájházigazgatóság konzultációs szerepéről, melyek a kiállításokra, a működtetésre és a közösségépítésre fókuszálnak. Elsősorban a személyes helyszíni szemlét, konzultációt tartjuk a legcélravezetőbbnek, viszont kérdés esetén minden elérhetőségünkön igyekszünk választ és tanácsot adni. A konzultációk általában tájházas megkereséssel kezdődnek, melynek során átbeszéljük a problémát vagy kérdést, és időpontot egyeztetünk. Szükség esetén bevonjuk restaurátor vagy építész kollégáinkat is, és velük közösen látunk el a helyszínre, majd az ott látottakat és elhangzottakat írásban is rögzítjük egy emlékeztető formájában, melyben kifejtük javaslatainkat.

Utolsó előadóként Buzás Miklós főépítész a konzultációk népi építészeti és épületkarbantartási szempontjairól beszélt. Legtöbbször már vagy elpusztult épületrészek rekonstrukciója, vagy konkrét épületi károsodás és műszaki probléma esetén tanács kérése miatt keresnek meg minket. Természetesen tájház létesítésének esetén abban is segítünk, hogy a lehetséges épületek közül a legalkalmasabbat kiválaszthassák. Ez azért is lényeges, mert a külső, friss szem rögtön észreveheti a problémákat, melyet a fényképek nem biztos, hogy megfelelően visszaadnának. Az is fontos, hogy a teljes épület megtekintése megtörténjen a bejárások során, így a pince és a padlás sem maradhat ki, melyeknek épületszerkezetileg is nagy szerepe van. Ezek után szintén elkészítjük az emlékeztetőt, melyet a tájházi kollégáknak is elküldünk.

 A rendezvényen ez alkalommal 29 fő vett részt.

 2. kép: Fancsalszki Noémi előadása, 2024. május 24. Fotó: Prikler Szilvia Beatrix

 

Örökség és tudásátadás a tájházakban 2024. május 24.

A 2024-es záró Tájházi Műhely az NKFI K 142797 azonosító számú, Örökségkonstrukciók kortárs közösségi színtereken – Identitás, emlékezet, reprezentáció című konzorciális pályázatban résztvevő munkatársak eddigi kutatási eredményeit kívánta bemutatni azzal a céllal, hogy a témák és módszerek a tájházak munkatársai által is hasznosítható információkkal szolgáljanak.

Prikler Szilvia Beatrix, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum néprajzos muzeológusa köszöntőjében ismertette a kutatási programot, melynek célja, hogy felmérje az örökségesítés történeti és kortárs folyamatait, az ezt kezdeményező, működtető és használó közösség fogalmát, azok hagyományteremtő gyakorlatát.

Nagyné dr. Batári Zsuzsanna, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum tudományos igazgatója Örökségünk – a Skanzen és örökségei címmel részletesen ismertette a projektben a Szabadtéri Néprajzi Múzeum munkatársai által vállalt kutatási irányait. Ezek főként a Múzeumba került épületek (és adott esetben tárgyegyüttesek) forrásközösségeire összpontosulnak, a szellemi kulturális örökség örökségközösségeire, valamint a tájházas közösségekre.

Dr. Bereczki Ibolya ágazati feladatokért felelős főigazgató-helyettes a tájházak örökségképzési folyamatait mutatta be a tárgyi gyűjtemények és kiállítások példáin keresztül. Kiemelte, hogy a tájházak komplex intézményként az épített, a tárgyi és a szellemi kulturális örökség együttes megőrzésének helyei. Ezért kiemelten fontos a tájházak esetében is a szakmai hitelesség, a bemutatás megfelelő muzeológiai és tudományos kivitelezése. Ezáltal tájházak az örökségképzés és örökségesítés helyszíneivé is válnak egyben.

Prikler Szilvia Beatrix néprajzos muzeológus az örökség megőrzésének és átadásának közösségi gyakorlatát mutatta be a somogyszobi Vilma-ház példáján. Az intézmény működtetését ugyanis szinte teljesen a Vilma Háza Alapítvány tagjai, a közösség végzi. Tevékenységükben kiemelten nagy figyelmet fordítanak a szakmai hitelességre, kérdéses esetekben a megfelelő szakember segítségét kérve. Emellett az Alapítvány aktív közösségként is működik, melynek tagjai önkéntes munkájukkal biztosítják a tájház rendben tartását és programjainak szervezését. A tagok számára pedig elsősorban a közösséghez való tartozás jelent nagy húzóerőt, melyen keresztül a tudás és a szemléletformálás közvetíthető.

Fancsalszki Noémi néprajzos muzeológus A tájházakban őrzött gasztronómiai tudás megőrzése címmel a 2024-es Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Napja országos rendezvénysorozaton résztvevő 80 tájház programjainak áttekintésével emelte ki azok gasztronómiai vonatkozású tevékenységét. A hitelességre törekvés és a lokális ételek előtérbe helyezése ebben az esetben is fontos, az eszközök tájházi környezetbe való illeszkedésére minden esetben oda kell figyelni.

Dombovári Márton szakmai referens a Népi Építészeti Program hatását vizsgálta a népi építészeti értékek megőrzésére vonatkozóan, kiemelten a tájházakra fókuszálva. A Programnak köszönhetően 2024 elejéig 232 tájház nyert támogatást épületfelújításra vagy az ehhez szükséges dokumentumok, tervek elkészítésére, mely összesen 1 146 066 835 Ft-t jelent.

Pál-Kovács Dóra szakmai referens a helyi örökség megőrzésének identitásformáló hatását mutatta be Sárköz példáján keresztül. Az örökség megőrzésének fő feltétele, hogy az láthatóvá váljon, ennek egyik része a reprezentáció, melyek a nagyközönség számára jó fórumok lehetnek a rendezvények, fesztiválok, egyéb programok. A bemutatott példa a Báta településen 2023. június 22-25. között megrendezett Sárközi Lakodalom című fesztivál, melyen a sárközi települések mindegyike részt vesz.

A workshopon ezúttal 18 fő vett részt.

 

A korábbi évekhez hasonlóan a webináriumokról videófelvételeket is készítettünk, melyeket a Magyarországi Tájházak Központi Igazgatóságának YouTube csatornáján bármikor vissza lehet nézni.

https://www.youtube.com/@magyarorszagitajhazakkozpo7376