Tájházi Műhely – Tájházak és szabadtéri múzeumok a fenntarthatóságért, 2025. 02. 21.

A Magyarországi Tájházak Központi Igazgatósága és a Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Szövetsége 2025-ben is megszervezte ötalkalmas Tájházi Műhely workshop sorozatát múzeumi és tájházi fenntarthatóság témában. A Henry McGhie által megfogalmazott fenntartható fejlődési célok mentén olyan gyakorlatokat, jó példákat és általános irányvonalakat vázoltunk fel, melyeket a tájházak és szabadtéri múzeumok saját működésükbe beépítve, elindulhatnak vagy előrébb haladhatnak a fenntartható zöld múzeum felé vezető úton.

Az első műhely 2025. február 21-én valósult meg Tájházak és szabadtéri múzeumok a fenntarthatóságért címmel, mely a fenntarthatóság témájának elméletét igyekezett bemutatni és átfordítani azt a tájházas gondolkodásmódra. A köszöntőt Hegedűsné Majnár Márta, a Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Szövetségének ügyvezető elnöke tartotta. Ebben felsorolta a Tájházszövetség által korábban a témában tartott programokat, az eddigi eszmecserék eredményeit.

Az első előadásban Pacsika Márton, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum – Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ Fejlesztési Osztályvezetője a Pulszky Társaság és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum – Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ közös Zöld Múzeum kutatásának eredményéről beszélt, kiemelten kezelve a tájházi intézményeket. Ennek folytatásaként kiadvány, kritériumrendszer, Zöld Múzeum díj elindítása és képzés kidolgozása is a terveik között szerepel. Az előadás egyik legnagyobb tanulsága az volt, hogy a kutatás egyértelműen kimutatta, kiforrott zöld stratégiával nem rendelkeznek az intézmények, de vannak jó példák és követhető gyakorlatok, főként a tájházakban.

Döbör-Hodászi Gréta, a Tájházigazgatóság szakmai referense a Mik a fenntartható fejlődési célok? című előadásában részletesen bemutatta az ENSZ Környezet és Fejlődés Világbizottsága által megfogalmazott 17 fenntartható fejlődési célt. Ehhez kapcsolódott Prikler Szilvia Beatrix előadása, melyben a fenntartható múzeum elméletéről és a tájházak szerepéről beszélt. Eszerint a fenntarthatóság az alapvető emberi jogok alapelveihez kapcsolódik, mely a méltóság, az egyenlőség, a hosszú távú fenntarthatóság, és a „senkit sem hagyunk hátra” elv követése. A múzeumok és főként a tájházak a fenntarthatósághoz erős lokális kötődésükkel és a gyűjteményükkel tudnak hozzájárulni, ezen keresztül felhívhatják a társadalom figyelmét a kulturális és természeti örökség értékeire, a diverzitás fontosságára. Az élethosszig tartó tanuláshoz való hozzájárulással pedig az esélyegyenlőség megvalósulását segítik elő.

Nagyné dr. Batári Zsuzsanna, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum ágazati feladatokért felelős főigazgató-helyettese a Skanzen tematikus évének struktúráját mutatta be. Szemléltetésként részletezte a 2023-as és 2024-es Malom Éve kapcsolódó programjait, melyhez nagy időszaki kiállítás, élő történelem program, különböző típusú kiadványok, rendezvények, programok, múzeumpedagógiai foglalkozások is kapcsolódtak. A kiszolgáló egységek bevonása is teljesült az étteremben az ilyen típusú ételek beemelésével. Az előadásból kiderült, hogy a Skanzen 2025-2026-os tematikája a fenntarthatóság lesz, mellyel erősen kapcsolódik a múzeumok társadalmi működéséhez.

Dr. Bereczki Ibolya, a Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Szövetségének elnöke kifejezetten a tájházak szerepéről beszélt a fenntarthatóság kapcsán, kiemelve a Zöld Múzeum kutatásban kérdőívet kitöltő tájházak nagy számát. Kihangsúlyozta, hogy a tájházaknak a lokális települési körben fokozott szerepe van. Ennek elősegítése érdekében számos olyan példát és ötletet vezetett fel, melyek tovább erősíthetik a tájházak helyi társadalomban, kultúra- és tudásközvetítésben betöltött szerepét.

Az alkalom utolsó előadását Kovács István, az Oszkói Hegypásztor Kör elnöke tartotta Az Oszkói Hegypásztorkör fenntarthatósági gyakorlata az Oszkói Szőlőhegyen címmel. Előadásában az érték alapú közösségi kezdeményezésekre fókuszált, melyek az érték – közösség – helyi boldogulás egységére épül a Vasi-hegyháton. Ebbe pedig nagyon szorosan hozzátartozik a szőlőbirtokok aktív gondozása, a gyümölcsösök újrahasznosítása és bővítése, a közösségi gazdálkodás és feldolgozás, a faluban élők számára aktív közösségi helyszín biztosítása, a népi építészet megőrzése, a megfelelő infrastruktúra kialakítása, a turizmusba való bekapcsolódás.

Az első workshopon volt a legtöbb érdeklődő, 46 fő.

 

Tájházi Műhely – A fenntartható tájház és kiállítás, 2025. 03. 07.

A következő Tájházi Műhely alkalmat 2025. március 7-én szerveztük meg A fenntartható tájház és kiállítás címmel, melynek során az épületek és a műtárgyak fenntartható karbantartására és a kiállítások rendezésének és installálásának zöld megoldásaira koncentráltunk.

A köszöntőt Prikler Szilvia Beatrix, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum – Magyarországi Tájházak Központi Igazgatóságának megbízott igazgatója tartotta. Ezután Hugyecsekné Ferenczy Noémi, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum restaurátora beszélt az anyagfajtákról és installációs eszközökről a tájházi kiállításokban. Rendkívül széles körűen vázolta a kiállításokban és raktárakban alkalmazható világítást, térelhatároló vagy installációs falakat, a használható festékeket, fémszerkezeteket, műanyagfajtákat. Emellett részletesen bemutatta, hogy a különböző anyagú műtárgyakat milyen technikákkal lehet és érdemes rögzíteni, kiállításba helyezni.

Peller Tamás, a Petőfi Irodalmi Múzeum Műtárgyvédelmi és Digitalizálási Osztály főosztályvezetője Zöld múzeumi szempontok érvényesülése a tájházi állományvédelemben címmel tartotta meg előadását, melyben a Tájházigazgatóság és a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszékének közös Műtárgyvédelmi és muzeológiai mintaprojektjének restaurátor szemmel fontos tanulságait fejtette ki. A cél, hogy a restaurátor hallgatók a kockázatelemzés módszertanát az elméleti képzés mellett a gyakorlatban is megismerjék, így a tájházak környezetét, az épületet, az ott található tárgyakat és az installálások módját is felmérjék, és ezek fényében azonnali beavatkozásokat és hosszú távú javaslatokat tegyenek a műtárgyvédelem érdekében. Fancsalszki Noémi, a Tájházigazgatóság néprajzos muzeológusa ezt a projektet pedig néprajzos szempontból ismertette, hiszen lehetőség szerint néprajzos hallgatókat is bevonunk, akik a műtárgyleltározással és -revízióval ismerkednek meg és segítik az adott tájház munkáját.

Nagyné dr. Batári Zsuzsanna, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum ágazati feladatokért felelős főigazgató-helyettese a fenntartható kiállításrendezés témában tartott módszertani előadást. Ebből kiderült, hogy az előzmények felmérése a kiállítás előkészítésénél mennyire fontos, volt-e korábban tudatos törekvés erre. Az épület, a környezet és a műtárgyállomány felmérése is kiemelten fontos. A fenntartható kiállítás minimalizálja a környezeti hatásokat, tehát minél kisebb az ökológiai lábnyoma, gazdaságilag életképes és hozzájárul a társadalmi felelősségvállaláshoz. A tervezésnél többek között át kell gondolni a kiállítás energiahasználatát, ha valamit analóg módon is megoldhatunk, arra ne használjuk digitális eszközt. Az is fontos, hogy az installáció természetes alapanyagokból készüljön, lehetőleg szétszedhető és újra felhasználható legyen, így akár utaztatni, akár egy másik kiállításnál újrahasználni is lehet.

Dr. Bereczki Ibolya, a Tájházak és Szabadtéri Múzeumok elnöke, és dr. Filus Erika, a Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum igazgatója közös előadásukban a 2024-ben megrendezett Tájházi kiállítások rendezése című akkreditált képzésünk Kiskőrösön megvalósult példáját mutatták be, melynek gyakorlati részében egy időszaki kiállítást hoztak létre a Kiskőrösi Szlovák Tájház hátsó szobájában A látható láthatatlan. Mit akar a férfi és mit takar a nő címmel. A kiállítás tervezésénél a költséghatékonyság és a fenntarthatóság volt szem előtt, tehát a saját gyűjteményből, a már meglévő installációs elemekből építkeztek.

A workshop utolsó előadását Korompainé Mocsnik Marianna, a Tájházak és Szabadtéri Múzeumok elnökségi tagja tartotta a Kelet-magyarországi tájházak fenntarthatósággal kapcsolatos jó gyakorlatainak bemutatásával. Ilyen például a régióban a Tájházi Esték, a Dédanyáink konyhája programsorozat. Az előadó külön kiemelte a nagyrábéi Mezőgazdasági Hagyományok Gyűjteményét, a biharkeresztesi Csicsóka Tájház, a Tiszadadai Tájház, a hajdúszoboszlói Gazdaház, a Csökmői Tájház, a Hajdúnánási Tájház és Kovácsműhely, illetve a Konyári Tájház illeszkedő programjait.

A műhelyen ez alkalommal 31 fő vett részt.

 

Tájházi Műhely – Tájházak és szabadtéri múzeumok a természeti örökség megőrzéséért, 2025. 03. 21.

A következő Tájházi Műhelyt Tájházak és szabadtéri múzeumok a természeti örökség megőrzéséért címmel szerveztük meg. A helyi növényvilág és tájfajták letéteményesei sok esetben a tájházak maradtak, pedig a növények ismerete és felhasználása is a helyi kulturális örökség része. Előadásainkkal ennek fontosságára hívtuk fel a figyelmet. Az alkalom köszöntőjét dr. Bereczki Ibolya, a Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Szövetségének elnöke mondta, az első előadást pedig dr. Balogh Lajos, a Savaria Múzeum Természettudományi Osztályának vezetője tartotta. Ebben a Vasi Skanzen hátterében álló etnobotanikai fejlesztéseket ismertette módszertani igényességgel, kitérve az ott alkalmazott jó gyakorlatokra.

A következő előadás Géber Józsefé, a Felpéci Tájház vezetőjéé volt, aki a tájházhoz tartozó présházpince mellett kialakított etnobotanikai kert hasznosítását fejtette ki. Itt volt Magyarország második legnagyobb málnatermelő vidéke, így helyi tájfajtákat szereztek be málnából és szőlőből magyar növényi génbankokból. A hagyományosan kialakult növénytársulásokra is odafigyeltek, melyek a kert vegyszermentes fenntartásában is segítenek. Múzeumpedagógiai programjaikon pedig ezekre a növényekre alapozva adnak át ismereteket mind a termesztéssel, a gondozással és a feldolgozással kapcsolatban.

Kériné Veroczki Barbara, a Vasadi Tájház vezetője annak zöld fejlesztését részletezte, melyet közösségi munkával, így közösségfejlesztési igénnyel valósítottak meg, ami 80-100 helyit érintett a településen. A környezeti nevelés is már a kezdetektől fókuszban volt a fenntartók részéről, ezért a madárbarát és rovarbarát szemléletmód, illetve az ilyen jellegű foglalkozások erősek az intézményben. Ezen a vonalon haladva zöldségeskertet és gyümölcsöst is szeretnének kialakítani, illetve a termelői piacot is újjáélesztenék.

Nagy Zsolt, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont tudományos segédmunkatársa elméleti előadást tartott arról, hogyan vonta be a tájházakat, a szabadtéri múzeumokat, illetve azoknak kertjeit saját tudományos kutatásaiba. A szabadtéri múzeumok hátrányban vannak abból a szempontból, hogy a táji környezet eltérő lehet az áttelepített épületek miatt, de a tájházakat ez nem érinti. A háztáji növényzet rekonstruálása azonban általánosan részlegesnek mondható, de kiemelt néhány jó gyakorlatot, és rossz példát, kérdéses esetet is.

Jakab Judit főkertész, a Jutka mama kertje vlog szerkesztője a tájházkertek kialakításának módszertani kérdéseit fejtegette, kiemelten a tájházak közösségépítő jelentőségére, melybe hatékonyan bele lehet vonni a tájházkerteket is. Hiteles tájházi kert kialakításánál az adatgyűjtést, a megfelelő szakember bevonását, a tudományos kutatást és a helyismeretet jelölte meg legfontosabbnak. De a megvalósításnak is komoly szempontjai vannak, elsődlegesen az, hogy határozzuk meg a kert célját, ennek függvényében pedig gyakran kompromisszumokat is kötni kell.

Az utolsó előadást Fehér Dóra, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum programszervező néprajzos munkatársa tartotta a Skanzen közösségi kertjeiről, mint jó gyakorlatról. Ennek már komoly előzményei is voltak, mint az iskolakert vagy tankert program, illetve a Múzeum későbbi felhasználásra saját maga által termelt alapanyagai. Múzeum lévén pedig nem elhanyagolható, hogy az etnobotanikai kutatások alapján alakították ki az egyes porták növényvilágát. 2013 óta pedig jelentkezni lehet a Skanzen közösségi kertjének gondozására is.

Ezen az alkalmon 27 érdeklődőnk volt.

 

Képernyőkép a 2025. március 21-ei Tájházi Műhelyről. Zoom felület, készítő: Prikler Szilvia Beatrix

 

Tájházi Műhely – Egészség, jóllét és minőségi oktatás a tájházakban, 2025. 04. 04.

A Tájházi Műhelyek workshop sorozat következő alkalma az Egészség, jóllét és minőségi oktatás a tájházakban címmel valósult meg. A fenntarthatóság nem csak a zöld megoldásokat jelenti, hanem az emberi és társadalmi jóllét minőségének emelését is, melyhez az oktatás is szervesen hozzátartozik. A helyi hagyományos tudás átadása a tájházak egyik központi eleme, helyszíne, mely valóban minőségi kulturális helyszínt biztosít a fejlődni vágyók számára. Köszöntőt Nagyné dr. Batári Zsuzsanna mondott, kiemelve, hogy a fizikai jóllét mellett a mentális jóllét is kiemelten fontos. Ennek elősegítésére való példaként pedig a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Demencia programját említette.

Az első előadást Kormos Rebeka, az ócsai Egressy Gábor Szabadidőközpont kulturális igazgatója tartotta, melyben hangsúlyozta, hogy a tájház környezete mennyire fontos az ott szerzett tudás elmélyítésében. A természetet, mint tanulási teret is igyekeznek kiaknázni, nem csak a tájház udvarán, hanem az Ócsai Tájvédelmi Körzet területén is, bevonva a megfelelő pedagógiai elemeket és módszereket. Kormos Rebeka a második szekcióban is tartott előadást A meseterápia alkalmazása az Ócsai Tájházban címmel.

A második előadás Farkas Gergelytől, a Szennai Skanzen megbízott tagintézményvezetőjétől hangzott el A tájgazdálkodás és tájszerkezet oktatása játékosan címmel, melyben az intézmény gyakorlatát is ismertette. Ezek most is folyó kutatásokra alapulnak, és a lehetőségekhez mérten ehhez alakítják magának az intézménynek a tájgazdálkodását is. Jó gyakorlatként pedig bemutatta saját fejlesztésű táblajátékukat, ami teljesen fából készült, elemeivel pedig a 20. századi településfejlődést és a tájhasználat változását be tudják mutatni. Ez azért is izgalmas és elgondolkodtató, mert a táblán, ahogy a valóságban is, egy adott területre behatárolt lehetőségeket és átalakításokat játsszák le, melyek súlyos döntéseket is vonnak maguk után: az új üzemek, gyárak hova kerüljenek, természeti vagy lakóterületre? Mit áldozzunk fel a meglévőből?

Az első szekció utolsó előadását Szigethy Zsófia, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Ismeretátadási Osztályának vezetője tartotta, és koncentráltan az iskolakert program történeti és jelenkori lehetőségeiről beszélt. Kitért ennek gyakorlatára a Skanzen intézményén belül is, mely egyszerűen adaptálható bármely tájház számára is. Sőt, a településen belüli viszonylagos közelség miatt a tájházak még előnyösebb helyzetben is vannak.

A második szekció első előadását Bokonics-Kramlik Mártától hallottuk, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum múzeumpedagógusától, aki részletesen is bemutatta a Skanzen Demens programjának gyakorlatát. Ez a számos díjat nyert program komoly tudományos alapokra épül, mely a demencia orvosi megfigyeléseire és kezelésére reflektál. A Demencia program így hatékonyan kap szerepet az ezzel kapcsolatos társadalmi felelősségvállalásban, a mentális jóllét múzeumi hozzásegítésében és megteremtésében.

Kormos Rebeka a második szekcióban is tartott előadást Erdő-Bálint Zsuzsannával, az Ócsai Tájház vezetőjével A meseterápia alkalmazása az Ócsai Tájházban címmel. Alkalmazásukban a tájház nem csak egy dekoráció vagy installáció, hanem egy narratív és élő közeg, amelyben a gyerekek beleélhetik magukat a mesébe, azt megélik, és segítik a belső képalkotást és segíti őket az elvont gondolkodás kialakításában. A tájház azért is jó helyszín az élőszavas mesemondás foglalkozásokhoz, mivel egy hiteles hely, itt a valóságban is megfigyelhetik a mesében szereplő tárgyakat, illetve korosztálytól függetlenül mindenki bele tud helyezkedni.

Az alkalom utolsó előadását pedig Berecz Tibor, az Ócsai Tájház környezeti nevelő és túravezető munkatársa tartotta. Ismertette a fenntartó Duna-Ipoly Nemzeti Park szerepét a tájház működésében, illetve azt a természeti környezetet, melyet ez az összetartozás lehetővé tesz hatalmas növény- és állatvilágával. Ez lehetőséget biztosít arra is, hogy komoly természetismereti programokat valósítsanak meg, akár tematikusan is, mint a gyógynövényismereti, a gombaismereti, tájtörténeti túrák, madárgyűrűzési bemutatók.

Az alkalmon 28 hallgató vett részt.

 

Tájházi Műhely – Ökoszisztéma és éghajlatváltozás, 2025. 04. 25.

A Tájházi Műhely workshop sorozat 2025-ös utolsó alkalmát Ökoszisztéma és éghajlatváltozás címmel tartottuk. A tájházak a hagyományos életmód és gazdálkodás ismeretében formálni tudják a mai ember gondolkodásmódját úgy, hogy egy környezettudatosabb szemléletet követhessen, és ezzel tegyen az éghajlatváltozás ellen és az ökoszisztéma megőrzése érdekében. A köszöntőt dr. Páll István, a Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Szövetségének felügyelő bizottsági elnöke tartotta, az első előadást pedig Buzás Miklós, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum főépítésze Fenntartható népi építészet címmel. Körüljárta a kérdést, hogy a népi építészet gyakorlata, miszerint a helyben elérhető alapanyagokból építkeztek, az a helyi ökoszisztémára nézve mennyire is volt fenntartható?

Ehhez kapcsolódott Bihari Ádám, a Környezettudatos Építők Szervezete elnökének előadása a Népi építészeten alapuló alternatív építészetről. Kihangsúlyozta a különbséget az építőkultúra és az építőipar között, előbbi a kollektív tudásra, utóbbi a kollektív szabályozásra támaszkodik. Természetesen ez nem egyértelműen elhatárolható, nem lehet egyiket vagy másikat jónak vagy rossznak bélyegezni, hanem egy egészséges egyensúlyt kell megteremteni. A mai igények és elvárások mások, de érdemes visszanyúlni a népi építészethez, a gondolkodást és a szemléletet érdemes megtanulni. Példaként több olyan épületet is bemutatott, melyek felújításuk után teljesen kiszolgálták a mai kényelmi lakóigényeket.

Az első szekció utolsó előadását Füzes Kata, az Orfűi Malmok vezetője tartotta. Bemutatta az intézményt, mely kiemelkedően aktív, működő malmait pedig bevonják a foglalkozások megtartásába és saját termékeik előállításába is. Ilyenek például a papírmerítő, a kenyérkészítő foglalkozások, a kender- és lenfeldolgozás bemutatása. Elhelyezkedésének köszönhetően tanösvényt is kialakítottak, mely a malmot meghajtó patak mentén helyezkedik el, és jó lehetőséget nyújt bővebb ismeretek átadására, a malmok melletti nagy tér pedig a különböző rendezvények megtartására.

A második szekció első előadását Farkas Gergely, a Szennai Skanzen vezetője tartotta Az éghajlatváltozás okozta kihívások és megoldások a tájházakban címmel. Az éghajlatváltozáshoz szorosan hozzátartozik új fajok megjelenése és elterjedése, ám ebben az emberi tényezőnek is nagy szerepe van az invazív fajok behozatalával. Ez pedig felborítja az addig megszokott ökoszisztémát. A múzeumoknak, skanzeneknek fontos feladata a hagyományos biodiverzitás védelme, melyet hagyományos módokon is fent lehet tartani, mint a nagy területeken a növényzet meghagyásával, és csak évi néhányszor történő kaszálásával.

A következő előadást Berecz Tibor, az Ócsai Tájház környezeti nevelő és túravezető munkatársa tartotta az Ócsai Tájház és a Duna-Ipoly Nemzeti Park együttműködéséről. Az intézmény alapfeladata a tájképi és kultúrtörténeti értékek védelme is, melybe a tájház és környezete is beletartozik. Fő célja a szemléletformálás, a környezeti nevelés és a rekreációs lehetőségek biztosítása.

A Tájházi Műhely utolsó előadását Balogh Pál Géza, a Pécsi Tudományegyetem tanársegédje tartotta, kiemelve, hogy milyen önmagán túlmutató jelentősége tud lenni egy tájháznak. Ennek kialakításával párhuzamosan jelentős kutatás zajlott, mely főként a helyi társadalomra fókuszált. Emellett gyümölcsészeti kutatási projektet is tartottak, melyek fő célja a helyi tájfajták felkutatása és a fajtamegőrzés, továbbszaporítás, a helyben megőrzés volt.

Az év utolsó Tájházi Műhelyén 20 érdeklődő vett részt.