Tájházi Örökség Trezor

Beszámoló a 2024-es Hagyományaink vendégségben programról

 

A Magyarországi Tájházak Központi Igazgatósága, a Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Szövetsége, valamint a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség immár nyolcadik alkalommal szervezte meg éves rendezvényét Hagyományaink vendégségben címmel szeptember 7-én. A 2024-es program témája a tájházak, mint a szellemi és tárgyi örökség megőrzésének, éltetésének és továbbadásának helyei. A tájházak nagy részéhez olyan közösségek kötődnek, melyek a hagyomány továbbéltetését és átadását tűzik ki célul. Ilyenek a dalkörök, táncegyüttesek, kézművesek. A tájházak jellemzően közösségi helyszínként és programhelyszínként is segítik ezt a tevékenységet. A rendezvény célja, hogy felhívjuk a figyelmet a tájházakra és a tájházakban vagy azok körül működő közösségekre mint az örökség és a tudás átadásának helyszíneire és közvetítőire. Emellett a tájházak köré szerveződő közösségek, az idősek és a fiatalok számára egyaránt fontosak, különleges terei és lehetőségei annak, hogy a közösségek tagjai aktívan tegyenek az elmagányosodás és a szociális kirekesztődés ellen.

2024-es programunk, igazodva a Szabadtéri Néprajzi Múzeum NKFI K 142797 azonosító számú, Örökségkonstrukciók kortárs közösségi színtereken – Identitás, emlékezet, reprezentáció című konzorciális pályázat témájához a tájházi szellemi, tárgyi és építészeti örökség megőrzéséről szólt. A meghívott jubiláló tájházakat és a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség csoportjait arra kértük, hogy ehhez a tematikához igazodva olyan programelemeket hozzanak, melyek a településük helyi örökségéhez kapcsolódnak. A közösségek a Skanzen Észak-magyarországi falu és a Felföldi mezőváros tájegységek portáin kaptak helyet, melyhez egy teljes napos színpadi program is kapcsolódott, melynek összeállításánál szintén az örökség volt a fő vezérszál. Természetesen idén sem maradhatott el a jubiláló tájházak számára készített emléklapok átadása és a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség résztvevő csoportjainak köszöntése sem. A rendezvényen összesen 9 tájházas közösség és 5 Muharay csoport vett részt, összesen 350 közreműködővel.

  Az Észak-magyarországi falu tájegység Szomolyai pinceházánál a zsámbéki Szent Vendel-domborműves Népi Lakóház települt ki, akik elhozták bemutatkozó anyagaikat és kiadványaikat, valamint a helyi, nívós bútorfestést megjelenítve, fakanálra lehetett náluk sváb motívumokat festeni.

  A Mezőkovácsházi Tájház a Novaji lakóház portáján kapott helyet, ahol a bemutatkozás mellett több kézműves tevékenységet is ki lehetett náluk próbálni, mint a hímzést, a nemezelést és a kötélverést hagyományos kötélverő szerkezettel.

  A budaörsi Bleyer Jakab Helytörténeti Gyűjtemény a Nemesradnóti lakóház udvarán mutatta be LEGO tájház programját, melyben a LEGO-ból épített neves budaörsi épületeket, a tájházat és annak belső tereit, valamint a Kőhegyi kápolnát lehetett megnézni és felépíteni egyaránt.

Kerítésfonás a népi építészeti szakmai program részeként. Fotó: Tokodi Gábor

 

  A Perkupai lakóház portáján kapott helyet a szakmai program, melynek során Lénárt István népi építészeti bemutatót és gyakorlatot tartott: a portán található áthajtós csűr falazatát lehetett hagyományos technikával tapasztani a saját maguk által készített anyagokkal. Emellett a porta kerítésének vesszőfonásos javítása is megkezdődött. Ide települt ki a Savaria Múzeum – Vasi Skanzen is, melynek programja szintén a népi építészet témájához kapcsolódott „Legyél te is néprajzos!” – boronaház makett bontási és újraépítési dokumentációs játékával, illetve „Egyre megy” játékos múzeumi tárgyismertetőjével.

  A Halászi Helytörténeti Gyűjtemény az Erdőhorváti lakóház udvarán rendezkedett be rendkívül változatos programjával. A helyi értéktárban szereplő több elemet is megjelenítettek, mint a lakodalmi kulcsos kalácsot, melyet lehetett kóstolni és workshopjukon készítésének alapjait is elsajátítani. A halászi Szent Márton napi templombúcsú legénycéhekhez kötődő hagyományát, a csingislovas felvonulást és az ehhez kapcsolódó díszkészítést is meg lehetett tekinteni, illetve ki is lehetett próbálni. A legénycéhek legénypróbái mellett több hagyományos használati tárggyal is megismerkedhettek a látogatók: a harangfűrész, a rostálás, a patkódobás, a mérlegelés, a fateknőben való mosás és a hajfonás tevékenységein keresztül lehetett visszautazni az időben. De táncbemutatóval, tánctanítással és népi gyermekjátszóval is elüthették náluk az időt az érdeklődők.

 

Mosás teknőben a Halászi Helytörténeti Gyűjtemény csapatával. Fotó: Tokodi Gábor

 

  A Hollókői Tájház a Filkeházi lakóház udvarát tette élővé élőszavas mesemondással és viseletbe való felöltözés lehetőségével. Persze aktívan is tevékenykedhettek az ide betérők, mivel a csuhéfonás, a hímzés és a bőrdíszművesség alapfogásait is ki lehetett náluk próbálni, és az így készült ostorok durrogásától volt hangos a környék.

  A Felpéci Tájház pedig az Erdőhorváti módszertani ház udvarát lakta be, ahol meg lehetett tekinteni Csuhé vándorkiállításukat és a hozzá készült kisfilmet, és ezt még a gyakorlatban is ki lehetett próbálni: csuhéfonást és különböző csuhédíszek készítését is el lehetett sajátítani. A gasztronómia felé is kacsintgattak, náluk ugyanis kovászos kenyér és egyéb péksütemények készítését és természetesen kóstolását lehetett megtenni.

  A Felföldi mezőváros tájegység Tokaji lakóházának portáján a bagi Muharay Népi Együttes volt, akik betekintés engedtek a bagi hagyomány- és szokásvilágba, tánc- és énektanítás, valamint viseletbemutatót tartottak, illetve ügyességi játékokat, kiszámolókat, mondókákat és körjátékokat tanítottak nem csak gyerekeknek.

  A Hejcei lakóháznál a Kartali Rozmaring Hagyományőrző Néptánccsoport szintén a csuhéfonásban gondolkodott, és különböző tárgyakat és díszeket lehetett náluk készíteni, de gyöngyfűzési technikák, kartali gyermekjátékok és táncok tanulásával, valamint színezéssel is elfoglalhatták magukat az érdeklődők. Persze a gasztronómiai kitekintés itt sem maradhatott el, és kartali süteményeket is kóstolhattunk.

  A Veresegyházi Hagyományőrző Népi Együttes az Erdőbényei lakóház portáján állomásozott, ahol szintén különböző kézműves technikákat, valamint a kukoricamorzsoláson keresztül gabonaismertetést hallgathattak a résztvevők. Náluk a gasztronómia is a kukorica körül forgott, ugyanis kukoricás ételeket lehetett itt kóstolni.

A Mádi dézsmaház udvarán a nagy létszámú agyagosszergényi Kiss István Néptáncegyüttes játékos programokat, mint a folkkvíz, az Agyagosszergény érték-kirakó, a hajfonás, a pilikézés, a helyi legénycéh legénypróbáinak kipróbálása, valamint néprajzi bemutató és a helyi értékőrző közössége bemutatkozása. És persze náluk is volt kóstoló: kalinkó, ánizstekercs és nocsaki tekercs.

  A szanyi Bokréta Néptánc Egyesület már évek óta a Gyöngyösi polgárház portáját tölti meg élettel ezen a rendezvényen, és ez idén sem volt másként. Ők is számos kézműves foglalkozással, mint a ciroksöprű kötésével, rongybaba készítésével, szanyi kobakdíszítéssel és rábaközi hímzéssel készültek. Utóbbit kortárs gépi hímzésű rábaközi motívumos ruhák bemutatásával is kiegészítették. Bemutatták a Töreki Imre könyve alapján készült „Örökségünk őrzői – Szany” című film több részletét is, valamint rábaközi dalokat és szanyi táncokat is tanulhattunk náluk.

 

Ciroksöprű kötése a szanyi Bokréta Néptánc Egyesülettel. Fotó: Tokodi Gábor

 

A Pomázi Örökség Tájház a helytörténetet részesítette előnyben, és Lovagok, szerzetesek és mesterek a Pilisben című kiállításukat hozták el bemutatni, melyet kiegészítettek a ciszterci templom és üvegműhely régészeti leleteiről készült riportfilmjükkel is. Ehhez kapcsolódva pedig játékos régészkedést és családi ügyességi programokat lehetett náluk kipróbálni.

A Mádi kapásház udvarán voltak a budakalászi Tájház-Schwabenhaus munkatársai, akiknél szintén többféle kézműves technikát lehetett elsajátítani, mint a levendulazsák készítését és varrását, a raffia karkötő fonását és a fordított, nyomódúcos kékfestő készítést.

 

Közös almafaültetés a közösségekkel. Fotó: Tokodi Gábor

 

Végül pedig a korábbi évekhez hasonlóan a közösségek elismerése, munkájuk méltatása sem maradhatott el, hiszen idén is átadtuk a kerek évfordulójukat ünneplő tájházak számára emléklapunkat, melyet ünnepélyesen, színpadi keretek között tettünk meg. A jubiláló tájházak mellett emléklapot kaptak a rendezvényen résztvevő, a Muharay Elemér Népművészeti Szövetséghez tartozó csoportok is. A közösségi összetartás szimbólumaként pedig a csoportok képviselőivel közösen egy Nemes sóvári almafát ültettünk az Erdőhorváti módszertani ház udvarán, hogy az itt megjelenő és később visszatérő vendégeink még szorosabban kapcsolódhassanak egymáshoz és a rendezvényhez is.

 

Prikler Szilvia Beatrix