Terényi Szlovák Tájház

A ház a 19. században épült. Eredetileg a kovácsmester háza volt. A ház udvarán látható a - még felújításra váró- kovácsműhely. Nem messze tőle a gémeskút, ahol megitatták a patkolásra váró lovakat. Erre a vidékre jellemző a „füstlikas” palóckontyos tetőzet, mivel ez a ház L alakú ezért a két végén látható.

Eredetileg a házban két helyiséget tudtunk berendezni. A konyhát és az ún. tisztaszobát. A tisztaszoba jellemzői: a minél magasabbra vetett ágy (gazdagság jele), a komód - minél több fiókja volt, annál módosabbnak számított a család, ebbe gyűjtötték az eladó sorban lévő leányoknak a stafírungot, a hozományt. A sublótot amiből kettő is van, eredetileg a kamrában tartották, benne a főzéshez élelmiszereket tároltak (egy alsó fiókja van, és a felső része egy láda). A falakat dísztányérokkal díszítették. A katolikus családoknál a falra akasztott szentképek, az evangélikus családoknál egy-egy bibliai jelenet, vagy bibliai idézet volt a jellemző. A két ablak között a döntött fali tükör, - azért volt megdöntve, hogy templomba induló lányok láthassák a szoknyájuk alját, jól öltöztek-e fel. Minden házban ott volt a házi áldás, mert fontosnak tartották Isten áldását. Az asztalon ott volt az énekeskönyv, vagy a biblia. - Itt két régi Tranoscius szlovák énekeskönyvet láthatunk az asztalon. -A régebbi még gót betűkkel van írva. Az énekek segítségével imádkoztak. Az asztal fölött petróleumlámpát láthatunk (de már átalakítva). Minden háznál volt kemence, hiszen a kenyerüket is maguknak sütötték. Az volt az igazi kenyér, amit házilag dagasztottak, kelesztettek, és kemencében sütöttek.

A konyhában a mai napig használatos tárgyakat láthatunk: a köcsögök, - az öregek szerint az az igazi aludttej, ami köcsögben alszik meg, a teknők, melyeket disznóvágáskor használnak, valamint a kenyér dagasztására (dagasztó-teknő). A konyhában látható még a sparhelt elődje, az ún. falmasina, amely szintén többfunkciós volt: fűtöttek vele, főztek, sütöttek benne. A konyhai plafon is tipikus, és jellegzetes a gerendás mennyezet.

Egy helyiségben élték az életüket: főleg gazdasági szempontból.

Régen is és mai is főleg földműveléssel és állattartással foglalkoztak – Több generáció élt együtt: így a leányok korán megtanultak sütni – főzni, a fiúk pedig beletanultak a földművelés és az állattartás fortélyaiba.

Legrégebbi darabjaink: a szobában látható bölcső, egy szuszék, és a konyhában látható szövőszék.

Ma már további helyiségek is berendezésre kerültek, melyeket közösségi térként hasznosítunk, az épületben vizesblokkot alakítottunk ki, az udvaron fedett színt és fedett színpadot építettünk.

Ez a „múzeum” azért is élő, mert tárgyait napjainkban is használják. Valamint élő hagyományok, népszokások teszik még élővé, a népviselet átörökítése, paraszti munkák újraéltetése (vetés, aratás kukoricatörés, tollfosztás, disznóvágás), ünnepköri alkalmak (tojásírás, majális, tűzugrás, szüreti felvonulás, stb.) felelevenítése.