Népi Építészeti Nyári Egyetem Óbányán

 

Kmellár Viktória

 

 

Napjainkban egyre többet hallunk a fenntartható építészetről. Épületbiológia, környezetpszichológia, ökopszichológia – hogyan kapcsolhatók össze ezek a modern szavak a népi építészettel? A paraszti társadalom építészeti gyakorlatát az egyszerűség határozta meg: abból építkeztek, ami helyben elérhető volt. Így az erdőben gazdag területeken fával, a hegyvidékeken kővel, az Alföldön pedig a föld adta az épületek fő alapanyagát a 20. század első feléig. A felsorolásból láthatjuk, hogy olyan természetes anyagokból építkeztek, amelyek a környezetükben fellelhető volt, amire a fenntartható építészet is törekszik. Nem a múlt technikáinak gondolkodás nélküli átvételéről beszélünk, hanem annak feltérképezéséről és napjainkban történő felhasználásáról. Ezen gondolatok mentén a Szabadtéri Néprajzi Múzeum – Magyarországi Tájházak Központi Igazgatósága és a Magyar Építőművészek Szövetsége kötelékében működő Nagyapám Háza Örökségvédelmi Program idén közösen szervezte meg a Népi Építészeti Nyári Egyetemet.

Az ötnapos tábor helyszínét idén a Kelet-Mecsekben található Óbánya, azon belül is az Éliás-Mezey Erzsébet vezette Illatosház – Odorárium adta. A táborban résztvevők egy része 2022. július 31-én érkezett a helyszínre, ahol a szállások birtokba vétele után a vendéglátó körbevezette őket az Illatosház portáján. Megismerkedtek a terepviszonyokkal és saját szemükkel is felmérhették a rájuk váró munkálatokat. A kőlábazattal rendelkező vályogépülettel szemben lévő kisház – mely egykor bolt szerepét töltötte be a falu életében – három homlokzata várt felújításra. A közös vacsoránál 13+2[1] fő vett részt, akik száma a másnapi feladatok elvégzésére csak bővült.

Az év 31. hetének első napján, azaz augusztus 1-jén reggel a gyakorlati munkálatok vezetője, Radev Gergő, okleves építész munkavédelmi oktatást tartott, valamint felvázolta a hét programját. Az ekkorra 17 főre bővült csapat három nagyobb csoportra osztva kezdhette meg a munkát. A kisház szomszéd udvarban lévő hosszanti oldalán a vakolatot az érkezésünk idejére eltávolították, azonban az épület homlokzatán ez még váratott magára: az egyik csoport munkája ennek elvégzése volt. Az oldalsó felület tapasztása a szükséges alapanyag előállításával kezdődhetett meg, mely egy másik csoport feladata volt. A már előre kialakított taposógödörbe a telekről származó földet, homokot, valamint megfelelő mennyiségű töreket kevertek. A megfelelő mennyiséget a tábort megelőző napokban Radev Gergő tapasztalta ki, hiszen a földmunkáknál nincs általánosan meghatározott recept. Mindig az adott alapanyag határozza meg a szükséges mennyiségű adalékot.

A nyári egyetem a gyakorlati oktatás mellett az elméletről sem feledkezett meg. A munkálatok során a délelőtti szünetekben rövidebb, délután – a vacsora elfogyasztása előtt – pedig hosszabb előadások színesítették a programot. Az első napon az anyagé volt a főszerep, azon belül is annak megismeréséé. Az előadásokat délelőtt és délután egyaránt Radev Gergő tartotta a résztvevőknek, valamint a közeli Zsibrik településen lévő – szintén Nagyapám Háza – tábor tagjainak, hiszen ők is ellátogattak az előadásokra. Ennek köszönhetően az esti előadásból 27+3 fő kapott szellemi táplálékot. A nap zárásaként a tábornak otthont adó Óbányán tettünk egy közös sétát.

Kedd reggelre a hétfői munkálatok során végzett tapasztás megszáradt annyira, hogy az esetleges javításokat el lehessen végezni. Az utcai homlokzatról a sérült vakolat lekerült, így annak tapasztása is megkezdődhetett. Az alapanyag kitermelése emellett folyamatos volt, hiszen a sok dolgos kéz munkája nyomán a tapasztandó felület – és így a bekevert szálas anyaggal dúsított sár is – gyorsan fogyott. A szomszéd felőli homlokzaton a kőlábazat esetében mészhabarcsos javításokra is szükség volt, amivel az eddigi feladatok bővültek. A délutáni órákban az utcai homlokzatra szánt vakolathím megtervezése és a kivitelezésének első fázisai kezdődtek meg. A délutáni előadást ezúttal Buzás Miklós, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum főépítésze tartotta, aki a népi építészetben jellemző falazati típusokkal ismertette meg az ott lévő a résztvevőket.

A betapasztott felületre megszáradás után – amire bőven volt lehetősége, hiszen a hét első felében verőfényes napsütés volt – a simító réteg előállítása és felhordása következett. A töreket egy sokkal homogénebb, kisebb szálasanyag váltotta fel, amit lótrágyából lehetett kinyerni. A földes, homokos keverékhez a megfelelő arányokat ismét próba alapján állapították meg. A már elkészült tapasztásra két különböző arányú anyagot vittek fel a délelőtt folyamán, mely délutánra száradt annyit, hogy ki lehessen választani a megfelelőt. A száradás ideje alatt a tapasztáson keletkező hibák kijavítása volt a feladat, valamint a vakolathím kialakítása. A kőlábazat a nagyobb ellenállás érdekében mészhabarcsos tapasztást kapott, amit szintén a szerdai napon végeztek el. A délelőtt folyamán Radev Gergő mutatta be a könnyűvályog technikát, amelyet természetes alapanyagú épületek esetében szigetelésként használnak. Délután Kmellár Viktória, néprajzos muzeológus előadását hallgatva a jelenlévők megismerkedhettek a Tájházigazgatóság munkájával, valamint a 90 éve született Füzes Endre, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum egykori főigazgatójának életével és a népi építészetért tett munkásságával.

Az utolsó teljes napon a falfelület egészének meszelésre való elkészítésével kellett elkészülni, ami sikeresen meg is történt. Az előző napokban kijavított tapasztások nagy részére felkerült a lótrágyás simító tapasztás. A nap végére ez a teljes felületen megvalósult, valamint a nap folyamán a vakolathím is teljesen elkészült. A homlokzat felőli részen lévő deszkákat egy csoport lecsiszolta, majd az épületen lévő tornácsorral megegyező színűre le is festették. A tábor során felmerült témák közül többször előkerült a földfalazatú épületek és a vizesedés témaköre, ezért az ebéd utáni órákban egy rögtönzött beszélgetésre került sor a problémákról és megoldásaik lehetőségéről. Délután Krizsán András, a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke, a Nagyapám Háza Örökségvédelmi Program létrehozója tartott előadást az idén tíz éve működő a programról.

A pénteki nap a simító tapasztáson keletkezett hibák javításával kezdődött, amely a meszelésre való előkészítést szolgálta. A tapasztott felület meszelése, illetve a korábbi jégeső által levert egyéb épületrészeken a javítómeszelés volt a résztvevők utolsó feladata. Bár ez a paraszti társadalomban kifejezetten asszonyi munka volt, a tábor férfi tagjai sem restellték elvégezni a feladatot. A végeredményről pedig a képek magukért beszélnek!

 

A tábor résztvevőinek köre igen széles volt, úgy érzem, hogy mindenki nevében mondhatom, hogy az óbányai Illatosház megszépülése során hasznosítható, a hétköznapokban is bevethető tudással bővültünk.

 

Köszönjük minden résztvevő aktivitását, elméleti és gyakorlati oktatóink munkáját és a Magyar Építőművészek Szövetségének az együttműködést, valamint Éliás-Mezey Erzsébetnek a vendéglátást!