Újbezdáni Tájház

Az újbezdáni magyar tájház 2014-ben, a település fennállásának 150. évfordulója alkalmából nyitotta meg kapuit. Létrehozását az Újbezdáni Ifjúsági Hagyományőrző Egyesület kezdeményezte, amely a mai napig gondozza és fenntartja az épületet és a benne elhelyezett gyűjteményt, valamint szervezi annak szakmai és közösségi életét.
A tájház a falu egyik legrégebbi épületében kapott helyet. Háromosztatú, vertfalú parasztházról van szó, amelyet bárdolt mestergerenda, keresztgerendás husángmennyezet és az eresz aljáról nyíló ajtó jellemez. A ház előtt kis virágoskert fogadja a látogatókat; a helyiségek eredetileg döngölt földpadlóval rendelkeztek.
Tisztaszoba
A ház utcai frontján található a tisztaszoba, amely a hagyományos paraszti lakáskultúra reprezentatív tere volt, ünnepi alkalmakra és vendégfogadásra fenntartva. Berendezése a 19. század végétől az 1930-as évekig terjedő időszak tárgyi kultúráját tükrözi.
A mennyezetet keresztgerendákra fektetett, meszelt husángmennyezet fedi, a padlót pedig döngölt agyag borítja, melyet hosszanti elrendezésű rongyszőnyegek tesznek otthonossá.
Az ágyak magasra vetett párnái, a kézzel hímzett falvédők, a falakon elhelyezett szentképek és a házioltár szerepét betöltő komód a katolikus többségű lakosság vallásos és esztétikai világát jelenítik meg.
A sarokban álló két, 19. századi tulipános láda a lányok kelengyéjének őrzésére szolgált. A Singer-varrógép és a gyermekgondozás tárgyai – bölcső, játékok – a korszak mindennapjainak jellegzetes kellékei.
A tisztaszoba összképe harmonikusan reprezentálja az újbezdáni magyarság egykori ünnepi lakáskultúráját: a vallásos képi világot, a kelengyére épülő díszítettséget, valamint a paraszti-polgári enteriőr jellegzetes összhangját.
Konyha
A konyha a paraszti ház mindennapi életének egyik központi helyisége volt, ahol a főzés, az étkezés és a családi együttlétek zajlottak. Berendezése egyszerű, praktikus és funkcionálisan tagolt.
A helyiség meghatározó eleme a zománcozott, fémborítású sparhelt, hosszú, fal mentén vezetett füstcsővel. A tűzhely fölött falra erősített tartón színes zománcfedők sorakoznak, a korszak vidéki háztartásainak jellegzetes darabjai. A tűzhely mellett fonott ülőkéjű szék található, amely a tűzrakás, előkészítés vagy főzés közbeni munkát segítette.
A konyha egyik legfontosabb bútora a több részből álló kredenc, amelynek felső polcain kerámiák, bögrék, tárolóedények, alsó rekeszeiben konyhai eszközök és textíliák kaptak helyet. A kredenc oldalára akasztott mintás cickötény a háztartási textília és a női házimunka szimbóluma.
Az étkezőasztalt piros-fehér parasztabrosz borítja, rajta mindennapi teríték: lapos- és mélytányérok, tálak, fazekak – mindez a közös étkezések kiemelt szerepére utal. A körülötte elhelyezett egyszerű favázas, fonott ülőkéjű székek a helyiség családi funkcióját hangsúlyozzák.
A falakon kézzel hímzett falvédők láthatók, amelyek egyaránt betöltöttek dekoratív és praktikus szerepet. A hengerelt mintás falfestés a 20. század közepének tipikus falusi díszítési technikája.
A mennyezetet fehérre meszelt keresztgerendák alkotják, a padlót döngölt föld borítja, amelyet több, házilag szőtt rongyszőnyeg fed.
A konyha összképe egy olyan 20. század közepére jellemző vidéki háztartást mutat be, ahol a hagyományos paraszti életforma még élő volt, de már a modernizáció jelei is érzékelhetők.
Kamra (éléskamra)
A kamra a paraszti háztartás egyik legfontosabb gazdasági helyisége volt, ahol a család élelmiszer-ellátásának biztonsága koncentrálódott. Itt tárolták a tartósított élelmiszereket – lisztet, gabonát, burgonyát, szalonnát, füstölt húsokat, savanyúságokat, lekvárokat, zsírt –, valamint a befőttesüvegeket, agyag- és üvegcserepeket, tárolóedényeket.
A helyiségben egyszerű, praktikus polcrendszerek és kisebb szekrény is találhatók. A földön nagy méretű edények. A tejfeldolgozás eszközei – aludttejes csuprok, vajköpülő – szintén a kamrában kaptak helyet.
Hűvös, árnyékos, száraz mikroklímája tette lehetővé az élelmiszerek hosszú távú eltarthatóságát, ezért a kamra a ház egyik legfontosabb gazdasági és élelmezési tere volt.
Külön bejáratú padlásfeljáró és padlástér
A hagyományos vidéki építészet gyakori eleme volt a kívülről megközelíthető padlásfeljáró. Ez az újbezdáni tájház esetében is megfigyelhető: az eresz alól nyíló ajtó mögött meredek, fából készült, stabil létra vezet a padlástérbe.
A padlás elsősorban szárító- és tárolótérként funkcionált. A födémszerkezetet alkotó, szabadon hagyott gerendák ideálisak voltak a kukoricafüzérek, paprikafüzérek, hagymafonatok és gyógynövények felakasztására. A padlás jó légáramlása hozzájárult a termény tartósításához, valamint itt helyezték el a nagyobb eszközöket, szerszámokat, amelyeket ritkábban használtak.
A külön bejáratú padlás a háztartás „rejtett gazdasági tere” volt – olyan hely, amely a mezőgazdasági munka ciklikusságához és a paraszti gazdálkodás technológiai rendjéhez igazodva működött.
Udvari kiállítások
2022 májusa óta a tájház udvara egy újabb néprajzi kiállítási együttessel bővült: öt tematikus tárlat mutatja be a falusi gazdálkodás és a régi mesterségek eszközeit, valamint egy korhűen berendezett szabóműhely is megtekinthető.
A tájház szerepe napjainkban
Az újbezdáni tájház ma a helyi magyar közösség identitásának egyik legfontosabb tárgyi őrzőhelye, amely a település múltját kézzelfogható módon teszi hozzáférhetővé a látogatók számára, és élő közösségi térként szolgál.