2025. június 8-9-én, pünkösdkor ismét a közösségeket éltető programmal készültek a Skanzen munkatársai. A Szellemi Kulturális Örökség Igazgatósága és a Magyarországi Tájházak Központi Igazgatósága a Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Szövetségével és a Muharay Elemér Népművészeti Szövetséggel, az Agrárminisztérium támogatásával két napos fesztivált szervezett a Skanzenben, melyre a szellemi kulturális örökségek közösségei, a tájházak közösségei, illetve a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség csoportjai voltak hivatalosak. A rendezvény két részből állt, a színpadi műsorból, illetve a közösségek portákon megvalósított programjaiból.

            Vasárnap 31 közösség biztosította a rendezvény sokszínűségét. A színpadi programon a csárdás volt a középpontban, de egyéb műsorszámok is terítékre kerültek, melyek nemzetiségi táncokat és szokásokat mutattak be, mint a horvát vagy cigány táncok, a rábavidéki szlovén rönkhúzás hagyományának bemutatása, vagy a boldogi lakodalmas szokást bemutató produkció. Természetesen idén sem zárulhatott a színpadi program össztánc nélkül, ahol szintén a csárdás volt középpontban, és mindenki a saját tájegységére jellemző formában és motívumkinccsel táncolt egy központi csárdásdallamra.

1. kép: Zsúfolásig megtelt a színpad előtti tér az össztáncra. Fotó: Döbör-Hodászi Gréta

 

Az Alföldi mezőváros tájegységben, a Hajdúbagosi lakóháznál találkozhattak a látogatók az első közösséggel, akik a matyó örökséget mutatták be, ezúttal a hímzésen, a viseleten és a matyó népviselet felpróbálásán keresztül. A Nagykőrösi kékfestőműhely udvarán a höveji csipkevarrást és a balatonendrédi csipkeverést ismerhette meg az érdeklődő, illetve lehetőség volt azok kipróbálására is. A Bajai tímárműhely udvarán szintén két közösség kapott helyet, így itt mutatkoztak be a tápéi gyékényszövést és a mohai tikverőzést bemutató közösségek is. A Kisújszállási vasúti őrháznál pedig a hagyományos halászattal lehetett ismerkedni. A tájegységben végezetül a Dusnoki szélmalomnál karcagi birkapörkölt készült, illetve a nagykunsági gyapjúhímzés fortélyaiba lehetett betekinteni.

            A Kisalföld tájegységben is  több portán találkozhattak a látogatók a meghívott közösségekkel, így a Nyúli uradalmi présszín alatt az egri fertálymesterség élő hagyományával, a Jánossomorjai fogadalmi kápolnában a mendei pünkösdi templomdíszítéssel, a kápolna mellett pedig a Mária Úttal, annak búcsújáró helyeivel és a zarándoklat bemutatásával. A Szilsárkányi kovácsműhelynél idén is a novaji remélők mutatták be farsangi szokásukat, és minden látogatót bekentek korommal, aki csak feléjük járt. Az Ásványrárói lakóházban szintén egy karácsonyi hagyományt mutattak be, a Christkindl spiel karácsonyi játékot, mely a Veszprém környéki sváboknál volt jellemző. Végül pedig a Kisbodaki pajtában a Sárközi Tájház, a Békés megyei szűcshímzés és a tojásírás hagyománya mutatkozhatott be a látogatóknak.

 

2. kép: A novaji remélők minden évben jó hangulatot teremtenek, és mindenkit összekennek korommal. Fotó: Döbör-Hodászi Gréta

 

            A Dél-Dunántúl tájegységben a Faddi lakóház udvarán Buzsák élő hagyományaként az ottani hímzéstechnikákkal és a faragással találkozhattak az érdeklődők. A Hidasi lakóház udvarán a nagyecsedi magyar és cigány tánchagyományokkal, a Drávacsehi lakóházban a mohácsi busókkal, az Őcsényi lakóházban pedig a Boldogi Tájházzal és a boldogi lakodalmas hagyományokkal lehetett ismerkedni. A Zádori lakóház udvarára a Halászi Helytörténeti Gyűjtemény települt ki pünkösdöléssel, mosással és egyéb tavaszi munkákkal, valamint tánccal. A Muraszemenyei lakóház udvarán pedig az öcsödi Körös Tájház hozott több programot, például szalma- és csuhéfonást, illetve ennek papírból újragondolt változatát, különböző kézműves foglalkozásokat és énektanítást.

            A Nyugat-Dunántúl tájegységben a mezőtúri fazekasság az Egyházashollósi pajtánál kapott helyet, ahol a korongozást ki is lehetett próbálni. A Vöcköndi lakóháznál a rábavidéki szlovének rönkhúzását, és az ehhez kapcsolódó díszkészítést, zenét lehetett megtekinteni. A Szentgyörgyvölgyi lakóház udvarán a keszegi Múlt Háza biztosított programot népdaltanulással, szövőkeretes szövés kipróbálásával, illetve palóc motíumok keszkenőre hímzésével. Az Iklódbördöcei pajta mellett a litkei Margaréta Alkotó-és Tájház közreműködésével csuhéfonást, ezekből kiállítást, illetve rongybabakészítést lehetett kipróbálni. A Kondorfai iskolánál a ceglédi Kossuth-kultusszal, az itteni Kossuth nótákkal lehetett ismerkedni, illetve Kossuth-kiflit kóstolni. Az iskola melletti istállóban pedig az Örökség Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Népművészeti Egyesület tanított egész nap táncot, a rendezvény egyik fő tematikájához kapcsolódva a Kárpát-medence különböző tájegységeinek csárdásaival. A Bagladi lakóház udvarán a Kecskédi Német Nemzetiségi Falumúzeum közössége mutatta be sváb szokásait, illetve jellegzetes süteményüket, a kwirzedl-t is meg lehetett náluk kóstolni. A Szalafői kerített háznál a budapesti Horvát Hagyományőrző Egyesület színesítette tovább a nemzetiségi vonalat. Ők szintén készültek tánctanítással, illetve a legismertebb horvát szokásokhoz kapcsolódó kézműves foglalkozásokat is tartottak, így lehetett náluk dukát-nyakláncot, busómaszkot és dalmát legyezőt is készíteni. Végül pedig a rendezvény határon túli szereplői, a Martosi Tájház (Szlovákia) magyar közössége a Rédicsi lakóház udvarán rendezett egy kamarakiállítást a tájházról kisfilmmel kiegészítve.

            A rendezvény második napján 24 közösség színesítette a programot. A színpadon ezen a napon is a csárdás, illetve a nemzetiségi táncok és a Kárpát-medence változatos hagyományainak megjelenítése mutatkozhatott be, mint a vőfélyköszöntők, a selmecbányai diáknóták vagy a sváb népdalok. Ezen a napon is össztánccal végződött a színpadi program, ezúttal sárközi dallamra táncolta mindenki saját csárdását.

Az Alföldi mezőváros tájegységben, a Hajdúbagosi lakóháznál találkozhattak a látogatók az első közösséggel, akik a kalocsai népművészetet mutatták be a pingáláson, a hímzésen és a porcelánfestésen keresztül. A Nagykőrösi kékfestőműhely előtt stílusosan a magyarországi kékfestés hagyományával ismerkedhettek a látogatók, megtekinthették a mintázásbemutatót, a bátrabbak pedig kipróbálhatták a kékfestőből való madárkészítést. Mellettük szintén a viseletkultúrához kapcsolódva a halasi csipkevarrás fortélyait sajátíthatták el az érdeklődők. A Bajai tímárműhely udvarán is divatoztak, itt ugyanis az úrihímzés hagyománya jelent meg, de mellettük a solymászok tartottak bemutatókat és hoztak kamarakiállítást. A Kisújszállási vasúti őrháznál a bajaiak főzték méltán híres halászlevüket, melyet a hamar érkezők meg is kóstolhattak, és amilyen ízletes volt, olyan gyorsan el is fogyott. A Dusnoki szélmalomnál pedig a Soroksári Sváb Ház készült élőszavas mesemondással, énektanítással és kézműves foglalkozással.

A Kisalföld tájegységben a Jánossomorjai fogadalmi kápolnában a maglódiak saját hagyományuknak megfelelően készítették a templom díszítését. Velük szempben pedig a Szilsárkányi kovácsműhelynél a Bakonyi Ház és a bakonyi pásztorok foglalták el közösen a terepet rendkívül változatos programmal, mint a bakonyi pásztorhagyományok bemutatásával, etnobotanikai, gyógynövényes és gabonaismereti workshopokkal.

 

3. kép: A deszki úrihímzés bemutatója. Fotó: Döbör-Hodászi Gréta

 

A Dél-Dunántúl tájegységben a Faddi lakóház udvarán a deszki szerb aranyhímzés élő hagyományával ismerkedhettünk, melyet viseletbemutató is kiegészített. Mellettük, a Hidasi lakóháznál a magyar vőfélykedés élő hagyománya jelent meg, melyet a jelenleg is aktív vőfélyek biztosítottak, illetve kiállítással egészítettek ki. A Zádori lakóház udvarán az Oszkói Hegypásztor Kör kifejezetten a gyerekekre összpontosítva hozott játékokat, kézműves foglalkozásokat és maketteket, illetve a szombathelyi Ungaresca Táncegyüttes is elkísérte őket. Az Őcsényi lakóházban a Sárköz két közössége kapott helyet: a Sárpilisi Tájház és a Sárköz népművészetéhez kapcsolódó örökségközösség. Igyekeztek is az élet minden területére kiterjedően bemutatni a sárközi szokásokat: tánccal, viselettel, tojásírással, gyöngyfűzéssel, szövéssel és hímzéssel készültek. A Drávacsehi lakóházban pedig a selmeci diákhagyományokkal ismerkedhettek a látogatók, főként a diáknótákkal, illetve az ehhez szorosan kapcsolódó korsókiállítással.

A Nyugat-Dunántúl tájegységben az Egyházashollósi pajtánál ezen a napon is fazekasok kaptak helyet, méghozzá a magyarszombatfaiak, akiknél szintén ki lehetett próbálni a korongozást. A Vöcköndi lakóháznál a Vadrózsák Néptáncegyüttes tanított felcsíki táncokat, természetesen előtérben a csárdással. A porta előtti téren pedig a borsodnádasdi molnárkalács sütésével és kóstolásával ismerkedhettünk. A Szentgyörgyvölgyi lakóház udvarán a dunaegyházi Szlovák Tájház rendezkedett be kamarakiállítással, viseletbemutatóval, szlovák ének- és tánctanítással, szűrhímzéssel, illetve szlovák ételek kóstolóival. Mellettük, az Iklódbördöcei pajtánál a vadászati hagyományokat hozták közelebb a látogatókhoz bemutatókkal és kiállítással. A Kondorfai iskolánál a magyarországi Szent Márton tisztelettel találkozhattunk, illetve a porta istállójában az Örökség Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Népművészeti Egyesület készült tánc- és zenetanítással. Végül pedig a Rédicsi lakóház portáján a Veresegyházi Hagyományőrző Népi Együttes tartott viseletbemutatót, illetve tanítottak is hímzést drukkolással, mely a minta előnyomását jelenti.

 

4. kép: Közös almafaültetés a közösségek képviselőivel. Fotó: Döbör-Hodászi Gréta.

 

A rendezvény mindkét napján sor került a meghívott jubiláló tájházak és a közösségek számára egy emléklap átadására, melyet a színpadon ünnepélyes keretek között szerveztünk meg. Ezután a közösségek képviselőivel mindkét nap elültettünk egy-egy birsalmafát a Faddi lakóház udvarán, természetesen a fajtaválasztásnál a porta etnobotanikai telepítési tervét követve. A közös faültetés erős szimbolikus jelentéssel bír, mely a kultúrát és hagyományokat őrző közösségek összetartozását erősíti, illetve visszatérve egy fontos emléke lesz a résztvevőknek. Emellett jelképesen a tájházas és minden helyi közösség identitását hivatott erősíteni.

 

Prikler Szilvia Beatrix