A tájházi muzeológiát formáló személyek, tevékenységük és jelentőségük

Prikler Szilvia Beatrix

 

A szabadtéri néprajzi muzeológia ‒ melynek ma már külön alkategóriájaként említhetjük a tájházi muzeológiát ‒ tulajdonképpen a milleneumi ünnepségek előkészítéséig vezethető vissza. Jankó János készítette el az Ezredéves Országos Kiállítás Néprajzi Falujának tervét, melyben az eredetileg tervezett 31 épület helyett végül 24 porta épült meg 1896-ban a budapesti Városligetben. Ebből 12 a Kárpát-medencei magyarság táji eloszlása szerinti és 12 a magyarországi nemzetiségek építészetét bemutató lakóház és a hozzá tartozó épületek voltak. A terv és a kivitelezés érdekében Jankó János hatalmas kutatómunkába kezdett, gyűjtései alatt feljegyzéseket, rajzokat, fotókat készített, melyek ma is fontos forrásai a néprajzi kutatásoknak. Munkáját nemcsak a kiállítás, hanem tudományos publikációk is tükrözik,[1] a Néprajzi Faluról írt jelentése pedig megalapozta és fellendítette a népi építészet kutatásait. Az általa lefektetett kutatási szempontok, elvek pedig ma is érvényesek.[2]

 

A tájházi muzeológiát formáló személyek, tevékenységük és jelentőségük

Millenniumi kiállítás: A Nyitra megyei handlovai ház (Néprajzi Falu). A felvétel 1896-ban készült. Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.09.184

 

A legfontosabbnak az épületek esetében a történeti és néprajzi hitelességet kell említeni, melyhez az anyagok, szerkezetek és az épületek mikrokörnyezete is hozzátartozik. Fontos felismerés volt az épületek faluképben való elhelyezkedésének jelentősége, a faluképbe tartozónak tekintették a szakrális és oktatási intézményeket, a közösségi épületeket. Muzeológiai szempontból is jelentős elveket fektetett le, miszerint a történeti és néprajzi hitelességhez elengedhetetlen a megfelelő berendezés, mellyel az életmódot meghatározott időmetszetben, különböző szituációk bemutatásával lehet szemléltetni.[3] Munkásságának köszönhetően először olyan építészek köre fordult érdeklődéssel a népi építészet felé, mint Lechner Ödön, Kós Károly vagy Thoroczkai Wigand Ede.[4]

Az intenzív népi építészeti kutatásoknak köszönhetően állami szinten is felismerték ennek jelentőségét, és a 13/1949. sz. törvényerejű rendelet[5] kimondta, hogy a néprajzi jelentőségű épületek is műemléki védelem alá kerülnek, és megkezdődött ennek gyakorlati megvalósítása is, melynek első lépése az ilyen jellegű épületek felkutatása, jegyzékbe vétele volt. Ebben a Magyar Építőművész Szövetség vállalt nagy szerepet az 1950-es években.

Az 1930-as években a tájházak előzményeiként létrejött múzeumi áttelepítések, mint a Balassagyarmaton a múzeum udvarára telepített Palóc Ház és a Veszprémben szintén a múzeum udvarára telepített Bakonyi Ház[6] után az 1950-es évek kutatómunkáinak és a helyi közösségek felismerésének köszönhetően az 1960-1970-es években tájházalapítási hullám indult, és országszerte csaknem 100 tájház létesült közel tíz év alatt.[7] Ezek szakszerű berendezését a megyei múzeumok néprajzosai végezték, viszont minden esetben ki kell hangsúlyozni a helyi közösség és annak vezető személyiségei, a helytörténet iránt érdeklődők szerepét. Ilyen személyt szinte az összes tájházzal rendelkező település vagy közösség ismer, így a jóval több, mint 500 magyarországi tájház és néprajzi, valamint helytörténeti gyűjtemény esetében ennek felsorolása meghaladná jelen tanulmány kereteit. Munkájuknak köszönhetően a helyi kutatások és ismeretek beépülhettek az országos tudományos munkába.

 

A tájházi muzeológiát formáló személyek, tevékenységük és jelentőségük

Az 1977-ben alapított Szlovák Tájház Kiskőrösön (PRIKLER Szilvia Beatrix felvétele, 2019)

 

A népi építészeti kutatásoknak köszönhetően a Magyarországi Tájházhálózat 2000-ben felkerült az UNESCO Világörökségi Várományosi Listára. A folyamat sikerében többek között Román András építésznek volt kiemelkedő szerepe, aki a hazai és nemzetközi műemlékvédelemnek is jelentős alakja volt az ICOMOS tagjaként és főként Hollókő, Ófalu, Torockó és Énlaka építészeti örökségének megőrzése érdekében végzett erőfeszítéseivel.[8]

A tájházak szempontjából a következő fontos lépés 2002. november 26-án a Magyarországi Tájházak Szövetsége nevű civil szervezet megalakulása volt, melynek első elnöke dr. Füzes Endre lett. A népi építészet iránti érdeklődéséből kiindulva és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum volt főigazgatójaként került közel a tájházi muzeológiához. A tudománytörténet számára fontos kutatásokat is végzett, melynek eredményeit a magyarországi tájházmozgalom történetét és az ebben a tanulmányban is hivatkozott népi építészeti műemlékekről szóló írásaiban adta közre.[9]

A Magyarországi Tájházak Szövetségének másik vezető egyénisége Szablyár Péter volt, aki a megalakulástól kezdve egészen 2011-ig az ügyvezető elnök tisztjét töltötte be. Geológus, barlangász, kohász pályáról Jósvafőt megismerve a helytörténeti és népi építészeti érdeklődés vezette át az új pályára. Jósvafőn az általa megvásárolt épületből tájházat hozott létre, mely sokáig a szövetség székhelye is volt. A tájház berendezése kapcsán a tájházi muzeológia és a működtetés, üzemeltetés, múzeumpedagógia, közösségszervezés témákban is hamar járatos lett.[10] A szövetségben és Jósvafőn végzett jelentős munka elismerésére 2013-as halála után a civil szervezet 2015-ben úgy döntött, hogy Szablyár Péter Emlékplakett néven kétévenként adományozható emlékérmet alapít azzal a céllal, hogy az intézmények munkatársainak a tájházak ügyéért hosszabb időszakon át végzett, kitartó és sikeres munkáját elismerje, melynek első átadására 2016-ban került sor.[11]

 

A tájházi muzeológiát formáló személyek, tevékenységük és jelentőségük

A Jósvafői Tájház (dr. BERECZKI Ibolya felvétele, 2018)

 

A tájházakban dolgozók munkájának elismerése, díjazása tudománytörténeti szempontból is fontos pillanat, mivel a helyi szinten tevékenykedő, sokszor országos viszonylatban egymást nem ismerő kollégák felfigyelhetnek a másikra, tanulmányozhatják a másik intézmény működését, a tapasztalatcserék által pedig fejleszthetik a magukét. A későbbi korok kutatói pedig nevük ismeretében elindulhatnak kutatásaikkal, a helyi dokumentumokat forrásul használhatják. Ez a kapcsolatépítés az egyik legfontosabb és leghasznosabb hozadéka a szakmai fejlesztés mellett a Magyarországi Tájházak Szövetségének is. Épp ezért legalább a felsorolás szintjén a szövetség által díjazottakat is meg kell említeni:

 

Az Év Tájházvezetője:

2009. Balogh Imréné, a Bátai Tájház vezetője

2010. Juhász László, a Mezőcsáti Tájház vezetője

2011. Horváth Attiláné, a Fertőszéplaki Tájház vezetője

2012. Verbőczi Gyuláné, az Ócsai Tájház vezetője

2013. Poór Gabriella, a Hosszúhetényi Tájház vezetője

2014. Duba Ernőné, a Duba Tájház vezetője és tulajdonosa

2015. Dr. Kéri Gáspár, a Gálospetri Magyar Tájház és a Szalacsi Magyar Tájház tulajdonosa és vezetője

2016. Spanics Ágnes a Vilma Háza Alapítvány elnöke

2017. Kulik Melinda, a Napsugaras Tájház vezetője

2018. Csáki Balázsné, a cigándi Bodrogköz Tájmúzeumáért Alapítvány elnöke

2019. Vaskó Istvánné, a hajdúszoboszlói Gazdaház tulajdonosa és vezetője

2020. Dombi Alajosné, a Felpéci Tájház vezetője és a Felpécért Alapítvány elnöke

 

A Szablyár Péter Emlékplakett díjazottjai:

2016. Juhász László, a Mezőcsáti Tájház tulajdonosa és vezetője

2018. Kispálné Dr. Lucza Ilona, a kiskőrösi Petőfi Sándor Szülőház és Emlékmúzeum igazgatója

2020. Novák Lászlóné, a Szadai Tájház vezetője

 

Irodalom

BERECZKI Ibolya, dr.

          1993    Jankó János és a Jászkunság. Adatok és források Jankó János Jász-Nagykun-Szolnok megyei gyűjtőútjaihoz.                         Ethnographia 104. évf. 2. sz. 329-343.

          2016    Dr. Füzes Endre és a Magyarországi Tájházak Szövetsége. Tájházi Hírlevél 2016. 1. 3-5.

          2017    Tájházak és közösségeik. In.: Dr. Arapovics Mária ‒ Dr. Bereczki Ibolya ‒ Nagy Magdolna (szerk.): Múzeumi                          iránytű 13. Múzeumi közösségek – közösségi múzeumok. Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Szentendre. 151-168.

FÜZES Endre, dr.

          1997    A népi építészeti emlékek védelme. In.: Balassa Iván (főszerk.): Magyar néprajz IV. Életmód. Akadémiai                               Kiadó: Budapest. 309-325.

          2013    Emlékezés Szablyár Péterre. Tájházi Hírlevél 2013.4. 4-5.

SZABLYÁR Péter

          2005    Elhunyt Dr. Román András. Tájházi Hírlevél 2005.3. 35-36.

Sz. N.

          2018    A Szablyár Péter Emlékplakett. Tájházi Hírlevél. 2018. 2. 98.

 

 

Internetes hivatkozások 

13/1949. sz. törvényerejű rendelet a múzeumokról és műemlékekről

http://www.jogiportal.hu/index.php?id=9z3lryh41d5xwfhb6&state=19600501&menu=view [Utolsó letöltés dátuma: 2021. április 1.]



[1] Ennek összefoglalója és feldolgozása többször is megjelent:

Jankó János: Az Ezredéves Országos Kiállítás Néprajzi Faluja. In: Matlekovics Sándor (szerk.): Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezredéves fennállásakor és az 1896. Évi Ezredéves Kiállítás Eredménye. Budapest, 1898

Jankó János: A millenniumi falu. Selmeczi Kovács Attila ‒ Szemkeő Endre (szerk.) Budapest, 1989

Bereczki Ibolya: Jankó János és a Jászkunság. Adatok és források Jankó János Jász-Nagykun-Szolnok megyei gyűjtőútjaihoz. Ethnographia 104. évf. 2. sz. 329-343.

[2] Füzes Endre 1997:310.

[3] Füzes Endre 1997:311‒312.

[4] Füzes Endre 1997:321.

[6] Füzes Endre 1997:321.

[7] Bereczki Ibolya 2017:159.

[8] Szablyár Péter 2005:35-36.

[9] Bereczki Ibolya 2016:3-4.

[10] Füzes Endre 2013:4-5.

[11] Sz. N. 2018:98.

 

Szakirodalmi ajánló

BERECZKI Ibolya. dr.

        1993    Jankó János és a Jászkunság. Adatok és források Jankó János Jász-Nagykun-Szolnok megyei gyűjtőútjaihoz.                         Ethnographia 104. évf. 2. sz. 329-343.

        2017    Tájházak és közösségeik. In.: Dr. Arapovics Mária ‒ Dr.    Bereczki Ibolya ‒ Nagy Magdolna (szerk.): Múzeumi                       iránytű 13. Múzeumi közösségek – közösségi múzeumok. Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Szentendre. 151-168.

BERECZKI Ibolya, dr. ‒ HEGEDŰSNÉ MAJNÁR Márta ‒ KAPITÁNY Orsolya

        2018    Tájházi Hírlevél 2018. 2. szám. Magyarországi Tájházak Szövetsége: Noszvaj.

JANKÓ János, dr.

       1898    Az Ezredéves Országos Kiállítás Néprajzi Faluja. In.: Matlekovits Sándor (szerk.): Magyarország közgazdasági                      és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor és az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye 5. kötet. Pesti                     Könyvnyomda-Részvény-Társaság: Budapest. 815-949.

       1989    A Milleniumi Falu. Selmeczi Kovács Attila ‒ Szemkeő Endre (szerk.): Series Historica Ethnographiae 1. kötet.                         Néprajzi Múzeum: Budapest.

FÜZES Endre, dr.

        1997    A népi építészeti emlékek védelme. In.: Balassa Iván (főszerk.): Magyar néprajz IV. Életmód. Akadémiai                               Kiadó: Budapest. 309-325.

VARGHA László

         1962    A magyar népi építészeti vizsgálatok napjainkban. Ethnographia 73. évfolyam 2. szám. 177—205.

 

27/2015. (VI. 2.) MvM rendelet a Világörökségi Várományos Helyszínek Jegyzékéről

https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1500027.mvm

[Utolsó letöltés dátuma: 2021. április 1.]