Mivel foglalkozik az etnográfia?

Fancsalszki Noémi

 

A néprajz a tudományok világában

A néprajz (idegen szóval etnográfia, mely a görög ethnosz és a grapheia, azaz nép és rajz szavakból áll össze) a történeti-társadalmi tudományok közé sorolható. Kutatási területe a 19-20. században a széles értelemben vett parasztság és a rurális társadalom volt. Azonban vizsgálta az egyéb társadalmi csoportokat is, a városok és különféle lokális társadalmak termelő rétegeit is.

Kutatási módszerére jellemző, hogy terepen, helyszíni megfigyelés és kikérdezés, hang-és képrögzítés, tárgygyűjtés formájában gyűjt adatokat, mely alapján megállapítható, hogy empirikus, azaz tapasztalaton alapuló tudományról van szó.[1]

 

A néprajz kutatási területei

- Tárgyi néprajz, az anyagi műveltség néprajza (település, építkezés, házberendezés, a gazdálkodás különféle formái, ruházkodás, táplálkozás, népi kismesterségek).

- Szellemi néprajz vagy folklór – a szellemi műveltség különféle formáit kutatja (népdal, népballada, mese, zene, tánc, szokások és a néphit).[2]

- Társadalomnéprajz – feladata a társadalmi viszonyok leíró, összehasonlító és történeti jellegű vizsgálata mindazon népek, népcsoportok, osztályok és rétegek körében, amelyek a néprajzi kutatás tárgyát képezik.[3]

Napjainkban számos területen kapcsolatba kerül a néprajztudomány az európai etnológiával, a kulturális antropológiával, és sajátos eszközeivel bekapcsolódik a jelenkor és a közelmúlt néprajzi módszerekkel történő kutatásába is, hiszen a hagyományos, korábban népinek nevezett kultúra gyökeresen átalakult.

 

Alapvető fogalmak

Az alábbi fogalmak közül több, más tudományág fogalmi keretében is megtalálható, azonban eltérő módon értelmezik ezeket.

 

Nép

A szó több jelentést is hordoz. Értelmezhetjük úgy is, mint a világ népei vagy egy adott ország összlakossága, valamint annak bizonyos társadalmi osztályai, rétegei. Gyakori az is, hogy a nép szót a nemzet szinonimájaként értelmezik és használják.[4] A különböző néprajzi szakirodalmak ide kapcsolódó írásait áttekintve megállapítható, hogy a nép fogalomnak egyes történelmi korokban más- más értelmezést tulajdonítottak. Magyarországon a nép fogalmába a 19-20. században az országban található nemzetiségeket is belefoglalták és a néprajzot a népek közötti megértést, békét szolgáló tudományként fogták fel.[5]

 

Kultúra

A fogalom különféle kontextusban való használatával napjainkban is találkozhatunk, mely abból fakad, hogy meghatározása sokrétű és bonyolult, ezért számos meghatározása létezik. Eltérések abból fakadnak, hogy a vizsgálatot más megközelítésből és más szemléletmóddal kezdik meg, más a kiindulópont az egyes nézetek mögött. Több szerző a natúra-kultúra szópár segítségével, mások a „mi” és „ők” meghatározással, a többi kultúrától való megkülönböztetéssel határozták meg a kultúrát. Ezek alapján, leegyszerűsítve a kultúra minden emberi tevékenység (szellemi és anyagi) produktumának összessége értendő alatta.[6]

 

Anyagi kultúra

Kósa László megfogalmazása szerint „az anyagi kultúra kutatása a népi műveltség tárgyainak és eszközeinek, a hozzájuk kapcsolódó életmódnak, termelési tapasztalatoknak és használati hagyományoknak néprajzi szempontú vizsgálata”.[7]

Az anyagi kultúra kutatása vezetett el a tárgyi néprajz kialakulásához. A tárgyak gyűjtésének, megőrzésének és feldolgozásának intézményei a múzeumok. Ezek az intézmények adnak helyet a tárgyakkal kapcsolatos tudományos munkának, melyek a tárgyak történetének feltárására törekszenek. A 20. század első felében főként a tárgyak morfológiájával (alaktan) foglalkoztak, majd fő irányként a tárgyak formai és földrajzi elterjedtségének vizsgálata következett, ami magával vonta, hogy tárgykatalógusokat készítettek. Az 1960-1970-es évek során azonban ezt már száműzni kívánták és helyette a tárgyak történetéhez fűződő kutatásokat támogatták, ami segítséget nyújt a nép mindennapjainak rekonstruálásában.[8]

 

Mivel foglalkozik az etnográfia? Bokály a Szabadtéri Néprajzi Múzeum gyűjteményéből (SZNM 2020.12.43.)

 

Folklór

Először 1846-ban William John Thoms használta a folklore kifejezést, melynek jelentése a nép tudása. A szerző ide értett minden szájhagyomány útján terjedő népköltészeti alkotást, szokást, hiedelmeket, zenét és táncot is. Ahogy a korábbiakban is láttuk, ennek a fogalomnak a jelentése is korszakonként változott és különböző jelentéstartalmakat társítottak hozzá. A magyar fogalomhasználat a nép szellemi műveltségét, kultúráját érti alatta.[9] A folklóron belül főként a népköltészet, népzene, néptánc, népszokás, népi játék, népművészet, a vallási népélet és a hitvilág témáira irányult a kutatások figyelme. A folklór három jellemzője közül az első a nép, melynek koronként változik a társadalmi és szociális összetétele. Második jellemzője, „hogy szintetikus, kollektív tudatforma, történeti, társadalmi és etnikai jegyekkel meghatározott egész, melynek összetevő egységei is rendszert alkotnak”. Harmadik az egyén és a közösség kollektív viszonyában rejlik, ami azt jelenti, hogy a folklór alkotásokat személyek jelenítik meg és adják elő egy közösség tagjainak.[10]

A fentiekben felsoroltakat kutató tudományt nevezzük folklorisztikának. Azt a jelenséget, amikor a hivatásos művészet alkotásai a folklóralkotás részéve válnak folklorizációnak nevezzük. Ennek ellentéte a folklorizmus, amikor a folklóralkotások válnak a hivatásos művészet részéve.[11]

 

Hagyomány (tradíció)

A fogalom az emberiség fejlődésének minden formájára és típusára jellemző a legarchaikusabbtól a legkorszerűbbig. A hagyomány komplex egységeket örökít, amit a magyar néprajz a 20. században főként a szellemi műveltség és a folklór javaira vonatkoztatva használt.[12]

A Magyar Néprajzi Lexikon szócikkét idézve: „A hagyomány jelenléte emberi közösségek létének feltétele; az élők világában egyedül emberi közösségek sajátja, amennyiben ezek élettevékenységét a genetikai kódokban rögzített programokon túl olyan szimbolizált jelrendszerek irányítják (pl. a nyelv), amelyek a megtanulás-elsajátítás folyamatában válnak a különféle típusú (szociális, etnikus) közösségek tagjainak birtokává, szervezik ezek viselkedését. A hagyomány nem egyéb tehát, mint e szimbolizált jelrendszerek összessége.”[13]

 

Kulturális antropológia

Az antropológia az ember származásával, alaktani sajátosságaival és azok földrajzi variálódásával foglalkozó tudomány. A kulturális antropológia az emberi szokásokat vizsgálja. 1920 óta vizsgálati tárgyának az ember társadalmi viselkedését és a kultúrákra vonatkozó általánosításokat és elméleteket tekintik.[14]

 

Kutatástörténeti áttekintés

A néprajztudomány kialakulása a 19. század első évtizedében kezdődött, előzményei azonban korábbra nyúlnak vissza az utazók és felfedezők leírásai, valamint a különféle országleírásoknak és statisztikáknak köszönhetően. Ugyanis ezek az összegzések később a néprajztudomány forrásaivá váltak függetlenül attól, hogy nem ilyen céllal íródtak.[15] Etnográfiáról azóta beszélhetünk, mióta megszülettek azok a módszerek, melyek nélkül nem lehet a néprajzot tudatosan és felkészülten művelni.[16] A kutatástörténeti korszakolás bemutatása során a Magyar Néprajz I. 1. kötetében, Paládi-Kovács Attila által meghatározott korszakolást veszem alapul, és e mentén mutatom be kiemelve röviden a jelentős kutatókat és műveiket.

 

Előzmények

A magyar népismeret leírásai a honfoglalás óta íródnak, azonban az első jelentős néprajzi munkának Bél Mátyás (1684-1749) Notitia Hungariae novae historico geographica 1735-42 között megjelent munkáját tekinthetjük.[17] Ebben a magyarországi vármegyék leírását adja közre. A parasztság első tudományos szemléletű kutatói Tessedik Sámuel (1742-1820) és Berzeviczy Gergely (1763-1822) voltak. Tessedik néprajzi szempontból jelentős műve a A’ paraszt ember Magyarországban, mitsoda és mi lhetne: egy jó rendbe-szedett falunak rajzolatával egyetemben. A kétkötetes mű első részében az alföldi települések társadalmi-gazdasági problémáit foglalja össze, a második kötetben a társadalom és a gazdaság megújításának elképzelését, a parasztok erkölcsnemesítésre vonatkozó terveit, valamint a műveltség fokának emelését és az ismeretek terjesztését tűzi ki célul. Berzeviczy A parasztnak állapotáról és természetéről Magyarországon című munkájában gazdasági szempontból vizsgálja a parasztságot. Mindkettőjükről elmondható, hogy saját korukban nem értették meg őket, majd csak később, a 20. században válnak fontossá műveik.[18]

 

Romantika és reformkor (1822-1849)

A kor meghatározó eszmeáramlata a nacionalizmus, az országban a nyelvért folyó harc volt jelentős. A kutatások központi kérdése az volt, hogy mi teszi a nemzetet, a nemzetiséget azzá, aminek megnevezi magát? Mi tesz valakit magyarrá? A megoldást abban látták, hogy magyar nyelvűek legyenek. Ekkor jelent meg a „herderi jóslat”[19], mely szerint hamarosan eltűnik a magyar nyelv. Ennek hatására felismerték a népköltészet jelentőségét és gyűjtőmunkák indultak meg. Megszülettek az első népköltési gyűjtések, s az első fontos mű Gaal György (1783-1855) nevéhez fűződik 1832-ben megjelent Märchen der Magyaren című munkájával. A Kisfaludy Társaság felhívására Erdélyi János a Népdalok és Mondák három kötetét (1846-1848) készíti el, mely a magyar folklorisztika első tanulmánya, illetve az ő nevéhez köthető a folklorisztika elméleti megalapozása.[20]

Az ősvalláskutatás is fontos szerepet kapott, melynek meghatározó műve az 1854-ben megjelent, Ipolyi Arnold által írt Magyar Mythologia.[21] A kötetben a régi magyar hitvilág emlékeit rendszerezte.

E mellett a korszakban a néprajzi kutatásoknak három fő ága alakult ki. Az elsőben országleírások és statisztikák láttak napvilágot, az ekkor megjelent kötetek mind forrásul szolgáltak a későbbi kutatások számára. Közülük Csaplovics János (1780-1847) emelendő ki. Ő használta először magyar nyelvű szövegben az etnográfia szót, 1822-ben megjelent Ethnographiai Értekezés Magyar Országról című írásában.[22] Tudományos munkássága vitatott volt, azonban fontos értelmezést fogalmazott meg, mely szerint „Magyarország Európa kitsinyben”.[23] A második ág a táj-és népismertetések, melyek a 19. századi törekvések közül a legerőteljesebbek voltak. Ekkor Magyarország több tájáról és népcsoportjáról íródtak forrásértékű munkák, melyek közül kiemelhetjük Szeder Fábián (1784-1859) A Palóczok című, meghatározó jelentőségű tanulmányát.[24] A harmadik a tárgyi világban fellelhető régiségek kutatása, vagyis a gazdálkodás gyakorlatát is kutatták, ami a szépirodalomban is megjelent.[25]

 

Retardáció és posztromantika (1850-1872)

A korszak tudományos életében a forráskutatás és -kiadás, valamint a magyar etnogenezis, a rokon népek és a néptörténet kutatása vált fontossá. Hunfalvy Pál (1810-1891) vált az etnogenezis és a néptörténet kutatásának meghatározó alakjává. Jelentős műve Magyarország ethnographiája (1876) címmel jelent meg.[26]

 

A pozitivizmus és a néprajz első intézményei (1872-1889)

A pozitivizmusban a tapasztalatot, a megismerést tartották fontosnak, az induktív módszer[27] fontossá vált, ami ösztönzőleg hatott a szaktudományok fejlődésére. A néprajz első intézményeinek alapját Xantus János munkássága hozta létre, aki a Délkelet-Ázsiában gyűjtött anyagával alapította meg a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályát.[28]

Ebben a korban Magyarországon számos intézmény, múzeum, egyetemi tanszék, tudományos társaságok, folyóiratok és lapok indultak el. A Néprajzi Múzeum 1872-ben a Nemzeti Múzeum osztályaként alakult meg. A gyűjteményt Reguly Antal és Xantus János gyűjtései alapozták meg. Az 1896-os millenniumi kiállítás néprajzi falujában bemutatott épületek tárgyi anyagával tovább bővült a gyűjtemény. 1889-ben alapították meg a Magyar Néprajzi Társaságot, mely az első, magyar néprajzot összefogó egyesület.

 

Az evolucionizmus és a „tárgyi néprajz” alapvetése (1889-1919)

Az evolucionizmus elméletével többen is foglalkoztak, köztük Herbert Spencer, Morgan vagy Charles Darwin, akinek neve a legismertebb. Ezen elv lényege, hogy a természet és a társadalom ugyanazon fejlődéstörvények szerint alakul.

Ezen korszak meghatározó alakja Herman Ottó (1835-1914), aki természettudós is volt, a néprajzban azonban A magyar halászat könyve címmel adta ki egyik legfontosabb munkáját. A tárgyi néprajz meghatározó kötete ez, melyben részletes leírást és képes illusztrációt ad közre.[29]

Jankó János (1868-1902) volt a kor másik kiemelkedő alakja, aki szintén az evolucionizmus elvét vallotta. Nevéhez kötődik az Ezredéves Országos Kiállítás Néprajzi Faluja tervének kidolgozása, amely 1896-ban a budapesti Városligetben 24 házban mutatta be a magyar és a nemzetiségi épületeket, viseleteket, tárgyi világot.[30]

 

Mivel foglalkozik az etnográfia?

Az Ezredéves Országos Kiállítás Néprajzi Falujában felállított Szentgáli lakóház (MNÉA-F 19544 leltári számú felvétel, Szabadtéri Néprajzi Múzeum adattára)

 

Tárgyi néprajz, őstörténeti irány, népművészet (1920-1934)

Az őstörténeti kutatás az 1920-1930-as években jelentőssé vált. A korszak meghatározó kutatója Bátky Zsigmond volt, aki megírta az Útmutató néprajzi múzeumok szervezésére című kötetét, mely meghatározó a tárgyak dokumentálása, gyűjtése céljából.[31]

 

A néprajz, mint nemzeti tudomány (1932-1949)

A Magyarság Néprajza című, négykötetes mű 1933-37 között jelent meg először, majd több kiadása látott napvilágot, és igen széles körben vált ismertté. Első két kötete a tárgyi néprajzzal foglalkozik, míg harmadik és negyedik kötetében a szellemi néprajz kapott helyet. Legfőbb szerzői Bátky Zsigmond, Györffy István és Viski Károly, akik ebben a négy kötetben a magyar népi kultúra sajátosságainak az első összegző bemutatását adták közre. A tárgyi néprajzzal foglalkozó kötetekben összefoglalták a táplálkozásra, az építkezésre, a településre, a bútorzatra, a viseletre, a díszítőművészetre és a gazdálkodásra vonatkozó ismereteket. A népdalról, a népi epikáról, az anekdotáról, a mondáról, a meséről, a drámai hagyományokról, a stílusról és a nyelvjárásokról, a zenéről, a táncról, a szokásokról, a hitvilágról, a játékról és a vallási néprajzról szóló fejezetek pedig a szellemi néprajzról szóló kötetekben olvashatóak.[32]

 

Mivel foglalkozik az etnográfia?

A Magyarság Néprajza kötetei (FANCSALSZKI Noémi felvétele, 2021)

 

Szintén fontos, hogy ekkor új intézmények is alakultak. 1929-ben Szegeden alapították meg az első néprajzi tanszéket. Budapesten 1934-ben alapítottak Kolozsváron 1940-ben, Debrecenben pedig 1949-ben néprajz tanszéket, utóbbit a kolozsvári megszűnése következtében.[33]

Fontos megemlíteni a falukutatást és a népi szociográfiát. A falukutatás a falu népének és életének megismerésére törekedett, kutatásaik középpontjában a szociális helyzet feltárása állt és népművelő, ismeretterjesztő tevékenységgel párosult. A kutatás főként egyetemisták, írók és kezdő kutatók részvételével folyt, többek között Gunda Béla és Ortutay Gyula is közéjük tartozott.[34]

A néprajztudomány egy jelentős munkájának kezdete is ebben a korban alapozódott meg, Gunda Béla 1939-ben kidolgozta a Magyar Néprajzi Atlasz koncepcióját, melyben a ház-és lakáskultúra, a népi állattartás és a földművelés térképre vetítését tartotta legfontosabbnak. 1941-ben megindult a gyűjtés, azonban a második világháború miatt nem tudott folytatódni.[35]

 

Az anyagi kultúra kutatása (1949-1990)

A második világháború és 1945 két szempontból tekinthető korszakhatárnak. Egyrészt a tudományt addig meghatározó kutatók elhunytak, így teljes nemzedékváltás történt, másrészt a politikai változások is kihatottak a tudomány alakulására. Ortutay Gyulát (1910-1978) miniszterré nevezték ki.[36]

A korszak legnagyobb vállalkozása a Magyar Néprajzi Atlasz megvalósítása volt. Kialakították a koncepciót, a kérdőíveket és a gyűjtőpontokat, ami főként az anyagi kultúrát ölelte fel, kisebb részben a társadalmi szervezet is helyt kapott benne. A terepmunka és a gyűjtés kiterjedt az egész nyelvterületre, mert az egész magyar nép kultúrájáról kívánt képet adni. A térképek 1991-re jelentek meg.[37]

 

Mivel foglalkozik az etnográfia?

A Magyar Néprajzi Atlasz borítója, a gyűjtőpontok és az első térkép (FANCSALSZKI Noémi felvétele, 2021)

 

Szintén nagy jelentőségű volt a Magyar Néprajzi Lexikon öt kötetének megírása, ami 1977-1982 között jelent meg. Paládi-Kovács Attila megfogalmazása szerint „az 1880-1940 közötti időszakhoz kapcsolódik és a preindusztriális magyar népi társadalomról és műveltségről ad ismereteket.” Példakánt tekintettek rá és számos országban mintául szolgált.[38]

 

Mivel foglalkozik az etnográfia?

A Magyar Néprajzi Lexikon (FANCSALSZKI Noémi felvétele)

 

Fontos volt, hogy 1950-ben létrejött Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Néprajzi Bizottsága[39], majd 1967-ben megalakult az MTA Néprajzi Kutatócsoportja, azonban továbbra is a múzeumok számítottak a szak legfontosabb intézményi hátterének.

Meghatározó volt a Fél Edit-Hofer Tamás nevéhez fűződő Átány (Heves megye)[40] kutatás az 1950-es évektől egészen az 1970-es évekig, ahol a gyűjtőmunka mellett vizsgáltak a paraszti gazdaságot és háztartást, a mentalitást, illetve a társadalmat is. A kutatás alapján készült kötetek nemzetközileg is nagy visszhangot váltottak ki.[41] A terepkutatás tárgyi anyagából önálló gyűjteménye jött létre a Néprajzi Múzeumnak.

Intézményi szempontból meghatározó volt a Szabadtéri Néprajzi Múzeum létrejötte, mely 1967-ben alakult a Néprajzi Múzeum Falumúzeumi Osztályaként, majd 1972-ben önálló intézménnyé vált, 1974-ben megnyílt az első tájegysége, mely a Felső-Tiszavidék népi építészetét és lakáskultúráját mutatja be.[42] Magyarország regionális skanzenjei is ebben az időben létesültek, 1968-ban Zalaegerszegen megnyílt a Göcseji Skanzen, 1973-ben a Vasi Skanzen Szombathelyen, majd a Sóstói Múzeumfalu 1979-ben és a Szennai Skanzen 1978-ban, illetve megkezdődött Ópusztaszeren a falumúzeum építése, amit 1982-ben nyitottak meg.[43] Az 1960-1970-es évek a tájházak szempontjából is fontos volt, ugyanis nagy számban először ekkor jöttek létre és alakult ki a tájházak ma is fennálló hálózata.[44]

A parasztság és a falu átalakulása, valamint a preindusztriális rétegek eltűnése miatt az 1970-es években felvetődött annak a gondolata, hogy a néprajz kutatásának tárgyát át kell gondolni, ki kell szélesíteni az egész népre.[45]

 

A magyar néprajzi kutatás az ezredfordulón (1990-)

Az 1989-es rendszerváltozást követően a korábbi szocialista berendezkedés után felmerült a szemléletváltás és a paradigmaváltás igénye. Ennek előzményei már az 1970-es években látszottak, amikor felmerült a néprajz tárgyának újragondolása.[46] Felmerült az elméleti-módszertani-tematikai újítás igénye, illetve az antropológiai érdeklődés is jelentős.[47] Azonban továbbra is a nemzeti kultúra kutatása jelentette a fő irányt.

Elkezdődött a Magyar Néprajz nyolc kötetben című szintézis megírása és folyamatos kiadása 1988-1991-ig 4 kötet jelent meg, majd az 1990-es évek elején a munkálatok leálltak és csak az 1990-s évek végén, a 2000-es évek elején jelent meg újabb három kötet. A sorozat lezárására a 2010-es években került sor, az 1. kötet két részben jelent meg.[48]

 

Mivel foglalkozik az etnográfia?

Magyar Néprajz nyolc kötetben sorozat (FANCSALSZKI Noémi felvétele,2021)

 

Új egyetemi tanszékek jöttek létre Pécsen és Miskolcon, valamint számos tudományos folyóiratot ekkor alapítottak meg, melyek ma is meghatározó részei a tudománynak. 1990 után a határon túli magyarság kutatása is új lendületet vett. Új intézményi keretek jöttek létre, és megnőtt a szakképzett kutatók száma.[49] Kolozsváron, a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen 1990-ben szerveződött néprajz szak, mely 2002 óta önálló tanszékként működik.[50]

A Magyar Néprajz I.1. kötete részletesen áttekinti a 2011-ig történt eseményeket a néprajztudomány szempontjából. A néprajztudomány helyzetével és jövővel kapcsolatosan továbbra is foglalkoztak tudományos konferenciák keretein belül. Ezeket a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézete szervezte. Az egyik ilyen konferenciára 2017-ben került sor A néprajztudomány helye és szerepe a 21. században címmel.[51] Ezt követően konferenciasorozatot indított A néprajztudomány helyzete és jövője címmel, melyet öt alkalommal szerveztek meg. A bevezető konferenciát követően az oktatás helyzetéről, a múzeumi szférában betöltött szerepről, a néprajzi alapkutatásról és annak hasznosításáról, illetve a néprajz és a társtudományok viszonyáról szóltak a konferenciák.[52] Az említett, öt konferencián elhangzott előadásokból készült tanulmánykötet is „Számvetés és tervezés. A néprajztudomány helyzete és jövője a 21. században” címmel[53].



[1] PALÁDI-KOVÁCS Attila 2011: 12.

[2] A tárgyi és a szellemi néprajzot először az 1930-as években, négy kötetben megjelent Magyarság Néprajzában választották ketté. Szabó László hivatkozza Viski Károly Magyarság Néprajzában írt megállapítását. SZABÓ László 1970: 5.

[3] http://mek.oszk.hu/02100/02152/html/08/5.html (Letöltés ideje: 2021. 04. 14.)

[4] LISZKA József 2006: 17.

[5] PALÁDI-KOVÁCS Attila 2011: 19.

[6] LISZKA József 2006: 12-13.

[7] KÓSA László 1977: 108.

[8] PALÁDI-KOVÁCS Attila 2011: 23.

[9] LISZKA József 2006: 21.

[10] PALÁDI-KOVÁCS Attila 2011: 24-25.

[11] PALÁDI-KOVÁCS Attila 2011: 25.

[12] PALÁDI-KOVÁCS Attila 2011: 30-31.

[13] ISTVÁNOVICS Márton 1979:

[14] HOLLÓS Marida 2000: 2.

[15] KÓSA László 2001: 26.

[16] PALÁDI-KOVÁCS Attila 2011: 39.

[17] BALASSA Iván-ORTUTAY Gyula 1979: 9.

[18] KÓSA László 2001: 32-34.

[19] Johann Gottfried Herder német költő, műfordító, filozófus 1791-ben megjelent Ideen zur Philosophie der Geschichte der Menschheit IV. című kötetében azt írta, hogy „... a mások közé ékelt kisszámú magyaroknak századok múltán talán már nyelvét sem lehet majd felfedezni”, vagyis a magyar nyelv eltűnését vélte valószínűnek. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1989: 110.

[20] KÓSA László 2001: 42-47.

[21] KÓSA László 2001: 56-60.

[22] PALÁDI-KOVÁCS Attila 2011: 46-48.

[23] KÓSA László 2001: 49-50.

[24] PALÁDI-KOVÁCS Attila 2011: 50-52.

[25] PALÁDI-KOVÁCS Attila 2011: 53.

[26] PALÁDI-KOVÁCS Attila 2011: 56-59.

[27] Az induktív módszer a sajátostól halad az általános felé, egy megfigyeléssorozatból egy összefügés felfedezése felé. Earl, BABBIE 2003:39.

[28] PALÁDI KOVÁCS Attila 2011: 60.

[29] PALÁDI KOVÁCS Attila 2011: 68-71.

[30] PALÁDI KOVÁCS Attila 2011: 77.

[31] PALÁDI KOVÁCS Attila 2011: 79-81.

[32] KÓSA László 1980: 499.

[33] PALÁDI-KOVÁCS Attila 2011: 89-91.

[34] PALÁDI-KOVÁCS Attila 2011: 94.

[35] PALÁDI-KOVÁCS Attila 2011: 95-96.

[36] PALÁDI-KOVÁCS Attila 2011: 97-98.

[37] PALÁDI-KOVÁCS Attila 2011: 102-103.

[38] PALÁDI-KOVÁCS Attila 2011: 105.

[39] BARABÁS Jenő–KÓSA László 1980: 501-502.

[40] A településen végzett gyűjtőmunka a tárgyi anyagra is kiterjedt, ami a Néprajzi Múzeum gyűjteményét bővítette.

[41] PALÁDI-KOVÁCS Attila 2011: 106.

[42] CSERI Miklós-SÁRI Zsolt 2018: 11.

[43] PALÁDI-KOVÁCS Attila 2011: 107.

[44] BERECZKI Ibolya 2012: 7. A tájházak létrejöttéről, kialakulásukról és történetükről nem kívánok bővebben szólni, azt a korábban megjelent cikkből ismerhetik meg.

[45] PALÁDI-KOVÁCS Attila 2011: 107.

[46] PALÁDI-KOVÁCS Attila 2011: 111-112.

[47] KÓSA László 2001: 199.

[48] PALÁDI-KOVÁCS Attila 2011: 116.

[49] PALÁDI-KOVÁCS Attila 2011: 115-118.

[50] http://etno.lett.ubbcluj.ro/about-us/ (Letöltés ideje: 2021. 04. 14.)

[52] https://mta.hu/mtu_esemenynaptar/2018-11-20-a-neprajztudomany-helyzete-es-jovoje-i-2296 (Letöltés ideje: 2021. 04. 14.) Az alábbi linken bővebb információ kapható a konferenciasorozat létrehozásának okáról, illetve céljáról.

[53] https://nti.abtk.hu/hu/19-hireink/496-szamvetes-es-tervezes-a-neprajztudomany-helyzete-es-jovoje-a-21-szazadban-cimmel-jelent-meg-a-summa-ethnographica-konyvsorozat-3-kotete (Letöltés ideje: 2021. 04. 14.)

 

Irodalom

BABBIE, Earl

2003    A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Balassi, Budapest

BALASSA Iván-ORTUTAY Gyula

1979    Magyar Néprajz. Corvina, Budapest.

BARABÁS Jenő–KÓSA László

1980    Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Bizottsága. Magyar Néprajzi Lexikon III. Akadémiai Kiadó, Budapest

BERECZKI Ibolya

2012    Tájházak Magyarországon. In Bereczki Ibolya – Szablyár Péter (szerk.) Tájház vezetési ismeretek. Magyarországi Tájházak Szövetsége, Noszvaj. 5-12.

CSERI Miklós – SÁRI Zsolt

2018    Elképzelt álmok, megvalósult történetek. A Skanzen első ötven éve (1967-2017). Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre.

HOLLÓS Marida

2000    Bevezetés a kulturális antropológiába. ELTE BTK, Budapest.

ISTVÁNOVICS Márton

1979    Hagyomány. In Ortutay Gyula (főszerk.) Magyar Néprajzi Lexikon II. Akadémiai Kiadó, Budapest

KÓSA László

1980    A magyarság néprajza. In Ortutay Gyula (főszerk.) Magyar Néprajzi Lexikon III. Akadémiai Kiadó, Budapest

2001    A magyar néprajz tudománytörténete. Osiris, Budapest.

LISZKA József

2006    Bevezetés a néprajzba. Lilium Aurum, Dunaszerdahely

PALÁDI-KOVÁCS Attila (főszerk.)

1989    Néprajzi törekvések a reformkori Magyarországon. Ethnographia 100. 109-120.

2011    Táj, nép, történelem I.1. Magyar Néprajz nyolc kötetben. Akadémiai Kiadó, Budapest.

SZABÓ László

1970    A társadalom néprajz alapvető kérdéseiről. A Damjanich János Múzeum közleményei 25. Damjanich János Múzeum, Szolnok

 

Ajánlott irodalom

BABBIE, Earl

1995    A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Budapest

BALASSA Iván

2003    A szomszédos országok magyarjainak néprajza. Budapest

BALASSA Iván-ORTUTAY Gyula

1979    Magyar Néprajz. Corvina, Budapest.

BARABÁS Jenő (szerk.)

1987-1992      Magyar néprajzi atlasz I-IX. Budapest

BAUSINGER, Hermann

1995    Népi kultúra a technika korszakában. Budapest

BOHANNAN, Paul–GLAZER, Mark

1996    Mérföldkövek a kulturális antropológiában. Budapest

BURKE, Peter

1991    Népi kultúra a kori újkori Európában. Budapest

CSEH Fruzsina–MÉSZÁROS Csaba–BORSOS Balázs

2020    Számvetés és tervezés. A néprajztudomány helyzete és jövője a 21. században. BTK Néprajztudományi Intézet (ELKH) – L’Harmattan Kiadó, Budapest

ELIOT, T.S.

2003    A kultúra meghatározása. Budapest

KASCHUBA, Wolfgang

2004    Bevezetés az európai etnológiába. Antropos, Debrecen

KÓSA László

1998    Paraszti polgárosulás és a népi kultúra táji megoszlása Magyarországon. Budapest

2001    A magyar néprajz tudománytörténete. Osiris, Budapest

KÓSA László–SZEMERKÉNYI Ágnes

1973    Apáról fiúra. Néprajzi kalauz. Móra, Budapest

KÓSA László–FILEP Antal

1975    A magyar nép táji-történeti tagolódása. Akadémiai Kiadó, Budapest

LISZKA József

1986    Ágas-bogas fa. Néprajzi ismeretek alapfokon. Pozsony

2006    Bevezetés a néprajzba. Lilium Aurum, Dunaszerdahely

ORTUTAY Gyula (főszerk)

1977-1982      Magyar néprajzi lexikon I–V. Akadémiai Kiadó, Budapest

SZERDAHELYI István (szerk.)

1980    A kultúra fogalmáról. Budapest

VOIGT Vilmos (szerk.)

1989    Alapismereti beveztés a néprajz iránt érdeklődő hallgatóknak. Néprajz egyetemi hallgatóknak 1. Debrecen

1998    A magyar folklór. Budapest

 

MAGYAR NÉPRAJZ nyolc kötetben, 1988-2015

  • Magyar néprajz I.1, I.2: Táj, nép, történelem. PALÁDI-KOVÁCS Attila (főszerk.) 2011, 2015
  • Magyar néprajz II: Gazdálkodás. PALÁDI-KOVÁCS Attila (főszerk.) 2001
  • Magyar néprajz III: Kézművesség. Domonkos Ottó (főszerk.) 1991
  • Magyar néprajz IV: Életmód. BALASSA Iván (főszerk.) 1997
  • Magyar néprajz V: Népköltészet. VARGYAS Lajos (főszerk.) 1988
  • Magyar néprajz VI: Népzene, néptánc, népi játék. DÖMÖTÖR Tekla (főszerk.) 1990
  • Magyar néprajz VII: Népszokás, néphit, népi vallásosság. DÖMÖTÖR Tekla (főszerk.) 1990
  • Magyar néprajz VIII: Társadalom. PALÁDI-KOVÁCS Attila (főszerk.) 2000

Magyarság néprajza I-IV. Budapest, 1933-1937

 

Néprajzi évkönyvek, folyóiratok

Ethnographia (Budapest, 1890-)

Ethno-lore (Budapest, 1968-)

Ethnica (Debrecen, 1999-)

Néprajzi Értesítő (Budapest, 1900-)

Néprajzi Hírek (Budapest, 1972-)

Néprajzi Látóhatár (Debrecen, 1992-)

Ház és Ember (Szentendre, 1980-)

Tabula (Budapest, 1998-)