A műtárgyrevízió
A revízió célja, hogy az intézményben található tárgyak meglétét, állapotát és adatait folyamatosan ellenőrizzük. A 51/2015. (XI. 13.) EMMI rendelet a muzeális intézmények nyilvántartásában szereplő kulturális javak revíziójáról és selejtezéséről[1] előírásai szerint meghatározott esetekben kell végezni: hétévente külön minden egybetartozó gyűjtemény esetén, ami letéti tárgyak esetén háromévenkéntire módosul. Ezen kívül, ha a felelős muzeológus vagy gyűjteménykezelő személyében változás áll be, ezek mellett eseti jelleggel a gyűjteményre vagy csak bizonyos kulturális javakra vonatkozóan. Ilyen eset lehet például, ha az intézményvezető, a fenntartó vagy az állam, a kulturális javak tulajdonosa vagy a tulajdonosi jog gyakorlója ezt kéri.
A revízió elvégzését minden esetben három személy végzi: a gyűjtemény felelős muzeológusa, a gyűjtemény- vagy raktárkezelő és felsőfokú végzettséggel rendelkező restaurátor vagy további egy szakági muzeológus.
A revízió megtörténtét minden esetben évszámmal ellátva jelezni kell a leltárkönyv megjegyzés rovatában is.
A revíziós jegyzőkönyv formanyomtatványa itt érhető el: Revizios jegyzokonyv.docx
A revízió során Revíziós jegyzőkönyvet (melyhez sablon a cikk végén található) kötelesek készíteni a revíziózó személyek, melynek tartalmaznia kell a revízió jellegét (hétévenkénti kötelező, eseti stb.), a revíziót végző személyek nevét és munkakörüket, a revízió időtartamát és helyszínét, a revíziózott gyűjtemény nevét és a tulajdonos nevét, a revíziózott tárgyak leltári számait, darab- és tételszámát. Abban az esetben, ha a leltárkönyvben szereplő tárgyat nem találják, hiánylistát is kell vezetni a jegyzőkönyvben, melyben a leltári számot és a tárgy leírását is fel kell tüntetni. Amennyiben a leltárkönyvben történt adatmódosítás az utolsó revízió óta (ez a megjegyzés rovat ellenőrzésével derül ki), akkor ezt a módosítást is fel kell vezetni a jegyzőkönyvbe. A jegyzőkönyvet a három revíziót végző személy együttesen írja alá.
Ha találunk olyan tárgyakat, melyek nem szerepelnek a leltárkönyvben, de műtárgynak minősülnek, és nem új szerzemények, abban az esetben erről is listát kell készíteni, mivel revíziós maradványként fogja majd őket beleltározni a muzeológus.
A revízió másik fontos terméke azoknak a tárgyaknak a listája, melyeket állapotuk miatt átminősítésre vagy selejtezésre szán a muzeológus és a restaurátor. Az ezekről készült lista lesz az alapja a minisztériumi kérelemnek. Tájházak esetében a selejtezés a gyakoribb, melyhez külön Selejtezési jegyzőkönyvet kell készíteni, hogy töröltetni lehessen a nyilvántartásból.
