Ha van új, akkor van régi is - A muzeológia rövid történetéről

Kmellár Viktória

 

Bevezetés

A Néprajzi 1×1 sorozat első részében az érdeklődők betekintést nyerhettek a tájházi kiállítások alapját szolgáltató enteriőrök mögött meghúzódó egyik fontos tudománnyal: a néprajzzal. Félrevezető lenne azonban azt állítanunk, hogy ez az egyetlen szakterület, ami szükséges ahhoz, hogy egy kiállítás létrejöjjön. A tájházak enteriőreinek kialakításakor a néprajz – tágabb értelemben véve a társadalomtudományok – mellett a muzeológia játszik fontos szerepet, hiszen a kiállítás egy muzeális intézményben kap helyet. Mint minden más tudomány, a muzeológiai is sok változáson ment keresztül az első megjelenése óta, melyek főbb állomásairól és jelenlegi állapotáról szándékozok rövid összefoglalót az olvasó számára bocsájtani.

 

Kezdetek

Induljunk a kályhától” – mondják. A muzeológia fogalma a leírást kiemelve jelentkezett először, ekkor muzeográfia néven jelölték. Egyik legkorábbi képviselője SAMUEL VAN QUICCHEBERG holland orvos volt, aki ,,Inscríptiones vel tituli Teatri amplissimi” című, 1565-ben Münchenben megjelent művében a reneszánsz ritkasággyűjtemények és kincstárak elméleti megfogalmazását, a gyűjtemények leírását és osztályozásának módját adta meg.[1]

            A társadalomtudományok fejlődésével jelenik meg a napjainkban is ismert muzeológia kifejezés, erre azonban csupán az 1880-as években kerül sor. Ekkorra a múzeumokban művelt tudományok gyakorlati tevékenységét fedte le a szófordulat. „A múzeumokkal való elméleti foglalkozás az első világháborút követően indult meg, amikor a múzeumban mint intézményben feladatköri változásnak kellett bekövetkeznie az arisztokratikus és szakcentrikus magatartás miatt.”[2]

            A középkorban, a rabszolgatartó társadalmak felbomlása után az egyház vette át a gyűjtők szerepét és ezáltal azok a hittudomány/művészet műhelyeivé váltak. Az egyházi kontextusban megjelent ajándékok, fogadalmi tárgyak, a zarándoklatról hozott ereklyék, a természeti ritkaságok, a templomok által használt arany ötvöstárgyak és miseruhák adták az egyházi gyűjtemények alapját. Az eklézsia mellett a középkori feudalista világban a hatalom – és a világi javak – a földesurak kezében[3] voltak. A náluk őrzött felhalmozott értékeket a kincseskamra mélyén őrizték egészen a 16. század környékéig, amikor is megnyitották a kapukat és betekintést nyújtottak az általuk birtokolt műkincsekbe.[4]

A felvilágosodás eszméinek megjelenésével felgyorsult a természettudományok fejlődése – felfedezték az alkohollal való konzerválást –, így a természettudományi múzeumok alapítása is elindult.[5]

A gyűjtemények múzeummá alakulásának első lépését a nyitottá tétel jelentette. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a ma ismert múzeumokkal találkoztunk volna ekkor. A kincsek gyűjtésén és bemutatásán túl nem terjedtek ezek a kezdetleges kiállítások, a tárgyakat gyakran válogatás és csoportosítás nélkül mutatták be a közönség számára – akik leginkább a felsőbb rétegekhez tartoztak–. Ezek ugyan még mindig magánkézben lévő gyűjtemények, de megjelentek a közgyűjtemények is, melyek közül az elsők közül említhetjük az 1759-ben megnyílt British Musem-ot.[6]

 

Múzeumügy Magyarországon

A fent említett folyamatok Magyarországon is végbementek, a gyűjtemények létesítésének fontosságát Teleki Sámuel és Teleki József már a 18. század közepén világosan megfogalmazta. A század végén pedig már felmerült az igény egy országos múzeum alapítására is.[7]

            Gróf Széchényi Ferenc 1802. november 25-i dátummal hazájának adományozta gazdag gyűjteményeit, melyet uralkodói jóváhagyás erősített meg. Az alapítólevélben három különböző név szerepel: Nemzeti Könyvtár, Országos Múzeum és Nemzeti Múzeum. A hazának ajánlott javakról az 1807. évi 24. törvényben olvashatunk: „Hálás szivvel emlékeznek meg az ország karai és rendei gróf Széchényi Ferencz, királyi főkamarásmesternek azon bőkezüségéről s a közjólét gyarapitására irányzott igyekezetéről, mely szerint dicséretes emlékezetü őseinek nyomdokait követvén, terjedelmes és válogatott könyvtárát, valamint kiváló gondossággal és költekezéssel gyüjtött ritka pénzérmeit s jeles családok czimereit, ugyszintén földabroszait, képeit és kéziratait a magyar nemzet használatára, teljes joggal, átirta és ezekkel egy fölállitandó nemzeti muzeum alapjait dicséretes buzgósággal lerakta.”[8]

            A Nemzeti Múzeum honlapján az adomány pontos tételeit is megtaláljuk: 11 884 nyomtatvány, 1156 kézirat, 142 kötet térkép és rézmetszet, 2019 db aranyérem, továbbá címerek, más régiségek, valamint néhány festmény. A múzeum első igazgatójának Miller Jakab Ferdinándot nevezték ki 1812-ben, amikor a Múzeum tárai is kialakultak: a már meglévő könyvtár után megalakult a természettár, majd a régiségtár.[9]

               A 19. század második felében a dinamikus fejlődő gyűjtemények, és a nemzetközi muzeológiai szakosodásának köszönhetően a több önálló intézmény is létrejött a Nemzeti Múzeum gyűjteményrészeinek leválásával.[10] Tulajdonképpen Magyarország mai országos múzeumainak története innen eredeztethető. A néprajz számára kiemelten fontos az 1872. március 5-i dátum, amelyet a Néprajzi Múzeum alapításának éveként is tekintenek. Ezen a napon a vallás- és közoktatási miniszter – Pauler Gyula – aláírta Xántus János, mint a Magyar Nemzeti Múzeum Ethnographiai Tárának igazgató őre kinevezési okmányát.[11]

 

A szabadtéri és a termes muzeológia szétválása

A parasztházak és a népi építészet iránti érdeklődés már a 18. században megjelenik, melyekről az ún. világkiállítások árulkodnak. A paraszti enteriőr elsőként az 1867-ben megrendezett párizsi világkiállításon jelent meg.[12]

A magyar szempontból jelentős kiállítások, melyeket megjelent Magyarország – természetesen Ausztria kötelékében – az 1851 és 1862-es londoni, valamint az 1855-ös és az 1867-es párizsi világkiállítások.[13] Az 1873-as bécsi kiállítás volt az, amelyik a magyar politikai elit számára rendkívüli lehetőséget nyújtott arra, hogy országunkat méltón bemutassa. „Xántus János, a Nemzeti Múzeum néprajzi tárának őre, több mint egy esztendővel a bécsi világkiállítás megnyitása előtt beadvánnyal fordul a »közoktatási tárca egy főbb hivatalnokához«, előadva: »hogyan vélném kivihetőnek egy magyar ethnographiai gyűjtemény összegyűjtését és kiállítását az 1873.-iki bécsi világkiállításon«. Tervezete szembetűnően a néprajzi muzeológus és gyűjtő gyakorlatiasságára vall: másfél éve, hogy dél- és délkeletázsiai gyüjtőútjáról visszatért, s kiváló gyűjtői munkájának eredményeiből – 1871. tavaszán első hazai néprajzi kiállításunkat megrendezte. Mintha maga is érezné a tény fonákságát, hogy hazájában a néprajz tárgykörének első múzeológiai kibontakozása nem magyar, hanem délkelet ázsiai gyűjtemény bemutatásával történt, különös nyomatékkal ajánlja most a magyar etnográfiai anyag összegyűjtését.”[14]

A világkiállítások nyomán 1891-ben Stockholmban Arthur Haselius volt az első, aki kezdeményezte, hogy a különböző svéd tájakat és néprajzi csoportokat jellemző építményeket megőrizzék és bemutassák, ezáltal létrehozva az első szabadtéri néprajzi múzeumot. A muzeológiai ilyesfajta megnyilvánulása hazánkat sem hagyta hidegen, melynek egyik első és legfontosabb lépése az 1896-ban millenniumi rendezvénysorozat keretein belül, a Városligetben létrehozott Néprajzi Falu.

A szabadtéri kiállításon a néprajztudomány akkor ismert szintjén földrajzi és néprajzi tejlességre törekedve 24 házat, illetve épületegyüttest mutatott be a történeti Magyarország területéről. A kiállítás megszervezése, a hozzá kapcsolódó gyűjtések, a berendezések elkészítése meghatározó erővel hatott a hazai népi építészeti kutatásokra és az anyagi kultúra egészének a kutatására. A millenniumi ünneplésre készülve Jankó János és Herman Ottó vezetésével 1890-től széles körű gyűjtőtevékenység indult meg. Jankó János a Néprajzi Falu anyagát állította össze, míg Herman Ottó az ún. ősfoglalkozások[15] tárgyi anyagát gyűjtötte össze és rendszerezte. A kiállított egységek nagyban hatottak a néprajzi szobák berendezésének módszertanára. Bár a Néprajzi Falut a milleniumi rendezvénysorozat végeztével lebontották, a szabadtéri néprajzi muzeológiára nagy hatást tett. A bezárás után a tárgyi emlékanyag a Néprajzi Múzeum és a Mezőgazdasági múzeum gyűjteményét gyarapította.[16]

A magyar központi Szabadtéri Néprajzi Múzeum 1967. február elsején alakult meg, mely néhány évig a Néprajzi Múzeum Falumúzeum Osztályaként működött. Önállóvá 1972-ben vált, napjainkban pedig hét elkészült (Felső-Tiszavidék [1974], Kisalföld [1987], Nyugat-Dunántúl [1993], Bakony-Balaton felvidék [2000], Dél-Dunántúl [2005], Felföldi mezőváros [2006], Észak-magyarországi falu [2010] és két épülő tájegységgel (Alföldi mezőváros [látogatható], Erdélyi épületegyüttes [várható nyitás: 2022] rendelkezik.[17]

A tájházak története a szabadtéri kiállításokkal együtt alakult, melyet részletesen a Néprajzi 1×1 rovatban Bereczki Ibolya mutatott be.

 

Új muzeológia

Mind a szabadtéri, mind a termes muzeológia sokat változott szemléletében a korábbi időszakok óta. A szabadtéri múzeumok berendezéseiben az enteriőrök mellett megjelentek a termes múzeumban használatos módszerek, bemutatási módok, a kiállítások tekintetében pedig mindkét műfaj küldetés változáson ment át.

Az elméleti átrendeződés az 1960-as évektől érhető tetten: „az egymást követő társadalomtudományi és művészetelméleti fordulatok hatásai megjelentek egyfelől a tudományos és művészeti szövegekben, másfelől az alkotásokban és a vizuális műfajokban: műalkotásokban, műtárgyakban, kiállításokban. A múzeumi munkában ez járult hozzá a gyűjtemények tekintélyelvű, a tudományos kánonok változtathatatlanságán alapuló beszédmódjának kritikus/önkritikus, reflexív/önreflexív átértékeléséhez, a kiállítási tevékenységben pedig – a témaválasztáson túl – elsősorban a bemutatás és a kurátori praxis kritikai megközelítéséhez. Az elméleti és módszertani átrendeződés végül a múzeumi oktatás tartalmi és funkcionális átalakulására is hatással volt.”[18]

A változás szelei az 1970-es években egyre érezhetőbbé váltak. 1971-ben az ICOM – International Council of Museums/Múzeumok Nemzetközi Tanácsa – konferenciáján fogalmazódott meg az igény a múzeumok, mint társadalmi intézmények radikális átalakulására. A változást leginkább a közösségek életében aktívabban részt vevő múzeumok támogatták, akik jóval nagyobb mértékű társadalmi szerepvállalásra biztatták intézménytársaikat.[19] Hol van már az a múzeum, ami csupán bemutatja a felhalmozott javakat? Azt is csak az elit társadalmi réteg számára?

A múzeum nyitott, és mindenkié. Ha kérjük, akkor segít az értelmezésben, szabad teret enged a látogatónak. A kiállításban választhat értelmezések, olvasatok közül, sőt, akár annak létrehozásában is segíthet. Mindemellett a múzeumnak meg kell tartania az egyik legnagyobb erényét: a hitelességét.

A múzeumoknak a bemutatáson (gyűjtésen, feldolgozáson stb.) túl más célja is van. Ez a cél pedig az, hogy megerősítse a közösségek és a civilek kötődését, melyhez az intézményeknek ma már több közösségépítő programja is van. Gondolhatunk itt a lokális identitás megerősítésében oly nagy szerepet vállaló tájházak közösségépítő programjaira: a somogyszobi Vilmások fonóira vagy a Kóspallagi Ökotájház közösséggel való épülésére.

 

Összegzés

A múzeumnak, a benne található kiállításnak, ezáltal közvetve a muzeológia tudományágnak számos feltételnek kell napjainkban megfelelni. Az új muzeológiához, új múzeumfogalom is szükséges. Az ICOM 2019-ben kilencedik alkalommal kívánta aktualizálni a múzeum fogalmát. A szervezet közgyűlésén azonban az új meghatározás kiadása végül elmaradt, a szakemberek további vitákat és egyeztetéseket láttak szükségesnek az új fogalom megalkotásához. Amíg ez megtörténik, addig álljon itt a jelenleg hatályos változat, miszerint:

-        A múzeum profitra nem törekvő,

-        a társadalom fejlődése szolgálatában álló,

-        a köz számára nyitott,

-        állandó intézmény,

-        amely az emberek és környezetük anyagi és szellemi bizonyítékait

-        gyűjti, megőrzi, kutatja, közvetíti és kiállítja

-        tudományos, közművelődési és szórakoztató céllal.[20]

Az itt látható felsorolás összehasonlítása a kezdeti múzeumi célokkal kirajzolja a muzeológia szakterület kialakulásától számított változásait.

 

Irodalom

BALASSA M. Iván

            1972    A Néprajzi Falu az Ezredéves Kiálláson. Ethnographia 83. 553–572.

BERECZKI Ibolya

1988    Túrkeve és az ézredévi országos kiálltás: iratok Herman Ottó túrkevei kapcsolatainak történetéhez. In A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. 335–347.

BODÓ Sándor

2016    A múzeumok története Magyarországon a dualizmus korában. Budapest

http://real-d.mtak.hu/1012/7/dc_1362_16_doktori_mu.pdf (letöltés dátuma: 2021. 04. 30.)

CSERI Miklós

1997    Bevezető. In Cseri Miklós–Füzes Endre (szerk.) Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szentendre. Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Szentendre. 3–12.

FILEP Antal

1980    Millenniumi Kiállítás Néprajzi Faluja, Ezredéves Országos Kiállítás Néprajzi Faluja szócikk. In Ortutay Gyula (főszerk.) Magyar Néprajzi Lexikon K–Né. Akadémiai Kiadó: Budapest. 619 – 621.

https://adt.arcanum.com/hu/view/NeprajziLexikon_3/?pg=620&layout=s (letöltés dátuma: 2021. 04. 30.)

FEJŐS Zoltán

2021    A hazai néprajzi múzeum alapítása és a Herman Ottó – Xántus János vita 1885-ben. Miskolc. 22–31.

            https://mek.oszk.hu/13400/13400/13400.pdf (letöltés dátuma: 2021. 04. 30.)

FRAZON Zsófia

            2013    Ú mint újmuzeológia. In Új muzeológia 2013/2

https://dea.lib.unideb.hu/dea/bitstream/handle/2437/215329/uj_muzeologia_kortars_muzeumi_narrativak.pdf?sequence=1&isAllowed=y (letöltés dátuma: 2021. 04. 30.)

GALAMBOS Henriett

            2019    A Múzeum definíciója. Magyar Múzeumok

https://magyarmuzeumok.hu/cikk/a-muzeum-definicioja (letöltés dátuma: 2021. 04. 30.)

JANKÓ János

            1989    A milleniumi falu. Néprajzi Múzeum: Budapest

K. CSILLÉRY Klára

1980    A Szabadtéri Néprajzi Múzeum kialakulásának előtörténete. Ház és Ember 1. Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Szentendre. 9–33.

https://library.hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_SKAN_He_01/?pg=4&layout=s (letöltés dátuma: 2021. 05. 03.)

KOREK József

            1988    A muzeológia alapjai. Tankönyvkiadó: Budapest

SÁNDOR István

            1953    Néprajzi muzeológiánk kezdetei. Ethnographia 64. 312–344.

https://adt.arcanum.com/hu/view/Ethnografia_1953_064/?pg=317&layout=s (letöltés dátuma: 2021. 04. 30.)

WILHELM Gábor

2013    Az új muzeológia fogalmai és problémái. In Új muzeológia 2013/2

https://neprajz.unideb.hu/sites/default/files/upload_documents/wilhelm_gabor.pdf?fbclid=IwAR1pr8DpFRSNgAZxPHyQ9DXA7bxwuSwILOWRsQHY3f-vBp1sU-SH_Pmn9yk (letöltés dátuma: 2021. 04. 30.)

 

Online hivatkozások

A Magyar Nemzeti Múzeum honlapja. Múzeumtörténet

https://mnm.hu/hu/muzeumtortenet (letöltés dátuma: 2021. 05. 03.)

1807. évi XXIV. törvénycikk a magyar országos Széchényi-könyvtárról

https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=80700024.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei%3Fpagenum%3D26 (letöltés dátuma: 2021. 05. 03.)

 

Ajánlott irodalom

BALASSA Iván

1968    Jankó János és a Néprajzi Múzeum. Néprajzi Értesítő. 17–32.

BALASSA M. Iván

1973    A Néprajzi Falu az Ezredéves Kiállításon. Ethnographia 84. 553–572.

1989    A Szabadtéri Néprajzi Múzeum története. In Selmeczi Kovács Attila–Szabó László (szerk.) Néprajz a magyar múzeumokban. Budapest-Szolnok 29–47.

BÁTKY Zsigmond

1906    Útmutató néprajzi múzeumok szervezésére. Budapest

BERECZKI Ibolya

2009    A tájház mint muzeális intézmény − Múzeum, kiállítóhely, tájház. Tájházi Akadémia. In Bereczki Ibolya–Szablyár Péter (szerk.): Tájház vezetési ismeretek. Magyarországi Tájházak Szövetsége: Noszvaj. 25–33.

2009    Tájházak Magyarországon. In Bereczki Ibolya–Szablyár Péter (szerk.): Tájház vezetési ismeretek. Magyarországi Tájházak Szövetsége: Noszvaj. 5–12.

CSERI Miklós

2003    A szabadtéri múzeumok szerepe és lehetőségei a változó világban. Ház és Ember 16. Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Szentendre. 5–14.

2009    Néprajzi és muzeológiai tanulmányok. Debrecen

ÉBLI Gábor

2005    Régi képtár, modern magángyűjtemény, kortárs művészeti központ: Madrid. In Az antropologizált múzeum. Budapest. 206–219.

2005    Múzeumi ablak Európára: Szentpétervár. In Az antropologizált múzeum. Budapest. 244–257.

FEJŐS Zoltán (szerk.)

2000    A Néprajzi Múzeum gyűjteményei. Néprajzi Múzeum: Budapest

FRAZON Zsófia

2011    Múzeum és kiállítás. Az újrarajzolás terei. Gondolat Kiadó: Budapest

KÁLDY Mária

1987    Élő múzeum. Téka. 1985. 1. Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Szentendre. 2–27.

https://library.hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_SKAN_TEKA_1985_01/?pg=0&layout=s (letöltés dátuma: 2021. június 15.)

KURUCZ Albert (szerk.)

1987    Szabadtéri néprajzi múzeumok Magyarországon. Corvina kiadó: Budapest

NAGY László Gábor

2010    Múzeumi rendszer, múzeumi jogszabályok. In Bereczki Ibolya–Sághi Ilona (szerk.) Múzeumvezetési ismeretek. 1. Múzeumi iránytű. 8. Szabadtéri Néprajzi Múzeum–Módszertani és Oktatási Központ: Szentendre. 25–33.

https://mokk.skanzen.hu/admin/data/file/20130620/muzeumi-iranytu-8.pdf (letöltés dátuma: 2021. június 15.)

SELMECZI KOVÁCS Attila

1997    Xantus János muzeológiai tevékenysége. Néprajzi Értesítő. 7–15.

1989    A Néprajzi Múzeum története. In Selmeczi Kovács Attila–Szabó László (szerk.): Néprajz a magyar múzeumokban. Budapest – Szolnok. 7–27.

SELMECZI KOVÁCS Attila–SZABÓ László (szerk.)

1989    Néprajz a magyar múzeumokban. Néprajzi Múzeum, Szolnok Megyei Múzeumi Igazgatóság: Budapest-Szolnok

VASÁROS Zsolt

2010    Kiállító-tér. Múzeumi tárlatok kézikönyve. Múzeumi iránytű 7. Szabadtéri Néprajzi Múzeum–Módszertani és Oktatási Központ: Szentendre

https://mokk.skanzen.hu/admin/data/file/20130620/muzeumi-iranytu-7.pdf (letöltés dátuma: 2021. június 15.)

 

 

Online hivatkozások

A kurátori gyakorlat és diskurzus szótára

http://tranzit.org/curatorialdictionary/index.php/szotar/ (letöltés dátuma: 2021. 05. 06.)

1997. évi CXL. törvény a kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről

https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99700140.tv (letöltés dátuma: 2021. 05. 06.)



[1] KOREK József 1988: 9.

[2] KOREK János 1988: 37–38. Ha ennél is távolabbról szeretném kezdeni a történet bemutatását, akkor az első bekezdés így szólna: „A műgyűjtés kezdete, oka, célja régóta foglalkoztatja a kutatókat. A polgári felfogás az ember veleszületett ösztönének tartotta a gyűjtési hajlamot, s a temetkezési szokások révén létrehozott kincsesházakban látta a legelső gyűjteményeket. Ezeket váltotta fel a templomi kincs, amelyből az első ókori gyűjtemények alakultak ki. Az időszámításunk előtti 3. században Alexandriában a hellenizmus fővárosában I. Ptolemaiosz megalapította a Museiont vagy Musaiont, a mai múzeum névadóját. Nevét a múzsáktól kapta, akik a görög mitológiában a művészet és a tudomány védőistenei voltak. A múzsák templomát, a múzsáknak szentelt ligetet jelentette éppen úgy, mint a középkori Görögországban a múzsáknak szentelt helikoni Museion. KOREK János 1988: 32–33.

[3] Egészen pontosan a kincstárukban.

[4] KOREK József 1988: 37–38.

[5] KOREK József 1988: 46.

[6] További közgyűjtemények: Leningrád – Ermitázs (1764), New York – Metropoliten Museum (1870), London – Victoria and Albert Museum (1857), Párizs – Louvre (1873). A műgyűjtés története – egyetemi jegyzet

[7] BODÓ Sándor 2016: 5.

[9] A Magyar Nemzeti Múzeum története. https://mnm.hu/hu/muzeumtortenet

[10] A Magyar Nemzeti Múzeum története. https://mnm.hu/hu/muzeumtortenet

[11] FEJŐS Zoltán 2012: 22.

[12] K. CSILLÉRY Klára 1980: 9.

[13] SÁNDOR István 1953: 234.

[14] SÁNDOR István 1953: 327.

[15] Gyűjtőnév: halászat, vadászat, állattartás

[16] FILEP Antal 1980. Jankó János a milleniumi falu terveit és rajzait a Néprajzi Múzeum önálló kötetében jelentette be. JANKÓ János 1989. További megjelent forrásmunkák a témában: BALASSA M. Iván 1972: 553–572., BERECZKI Ibolya 1988: 335–347.

[17] Vö. CSERI Miklós 1997: 3–12.

[18] FRAZON Zsófia 2013: 5.

[19] WILHELM Gábor 2013: 12.

[20] GALAMBOS Henriett 2019.

Eseménynaptár    
HKSZCSPSZV
1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031

JÚLIUS

28

SZERDA

  SZEP 18 Közösségek öröksége
  AUG 09 Tájházi Értékmentő Tábor
MTKI HÍREK


2021. 06. 21.
Tájházak Napja 2021
2021. 06. 15.
Tájházak Napja programok
2021. 05. 31.
A Csicsóka Tájház gazdái nyerték el az Év Tájházvezetője címet
A Tájházszövetség hírei

2021. 06. 29.
Népi Építészeti Nyári Egyetem
2021. 04. 22.
IX. TÁJHÁZAK NAPJA felhívás
2021. 05. 18.
Meghívó Tájházi Műhelybe
SKANZEN HÍREK